Meglehet ugyan, hogy a Katrina hurrikán sújtotta három állam (Alabama, Mississippi, Louisiana) rehabilitálásának összköltsége eléri végül a száz-százötvenmilliárd dollárt, s ez a fantasztikus pénztömeg akár féltrillióra is feltornázhatja a szövetségi költségvetés idei passzívumát - de Amerika ezt is el fogja viselni. Nincs apokalipszis. New Orleans megint élni fog. A városnak - szerencsétlensége mellett - egyetlen szerencséje, hogy magasabban fekvő idegenforgalmi vonzáscentrumai (az a csodálatos francia negyed, benne a jazzes Bourbon Streettel, de a kertváros is, a hajdani dohány- és gyapotültetvényesek gyönyörű villáival) viszonylag kevésbé károsodtak, amiképp kereskedelmi kikötői is. A Mississippi folyó megmarad kereskedelmi ütőérnek; a New Orleans környéki kikötők meg tovább bonyolítják le az Egyesült Államok gabonaexportjának, továbbá olaj- és földgázimportjának nagyon jelentős - nemzetgazdaságilag pótolhatatlan - hányadát. A gátakat pedig, amelyeken a Katrina gyilkos rést ütött, szabad utat engedve a mindent elárasztó víznek, megerősítik és megemelik, miáltal a "könynyedség és a könnyelműség városa" (Big Easy) tovább lélegezhet, nagyobb biztonságban, mint eleddig. Aki arra fogad, hogy jövő télen nem lesz Mardi Gras, Amerika egyik legnagyobb bulija, biztos vesztő.

Ez a tájkép szebbik, hogy úgy mondjam: kezelhető fele. Ami a másik felét illeti, vétessék szemügyre: az a (szövetségi) pénz, amely "nem volt meg", amikor a leselkedő természeti katasztrófa elhárításáról, azaz a gátak megerősítéséről kellett volna idejében határozni, vajon hol van? A válasz az, hogy valószínűleg Irakban van. Annak a háborúnak a költségeiben tehát, amellyel a hivatalos forgatókönyv szerint Amerika a 2001. szeptember 11-éhez hasonló katasztrófákat reméli elhárítani. Tragikomikus. Aztán ugyancsak Irakban szolgálnak azok a nemzeti gárdisták, akiket kifejezetten katasztrófaelhárításra képeztek ki. Ez is tragikomikus. Legföljebb azoknak nem, akik profi segítségre vártak a Katrina csapásai utáni szörnyűséges órákban, napokban.

De ássunk lejjebb, mert amit föntebb leírtam, inkább csak sejtés. Nem biztos, hogy nem volt meg időben a pénz a gáterősítésre; s az sem, hogy a szakképzett gárdisták pillanatnyilag nem fekete honfitársaikat mentik, hanem az iraki ellenállókat lövik. A bizonyosság másutt keresendő. Éppenséggel abban, hogy a katasztrófa teljes súlya az érintett államok és városok szegényeire nehezedik, akik történetesen feketék is. Elég volt egy pillantást vetni az átmeneti menekültszállások népére, hogy kiderüljön: kik is azok, akik nem tudtak, nem is akarhattak idejében elmenekülni; akiket nem várt sehol senki. Kik azok, akik a késlekedő szövetségi kormány s személyesen George W. Bush elnök kegyelmére vannak hagyatva. Az ügyetlenkedés áldozatai zömmel feketék, és ezt még csak palástolni sem lehet. (Mit jelent ez majd szavazatokban jövőre?)

Nicholas D. Kristof, a The New York Times vezető publicistája vacillál: Bushék vagy vonakodnak tőle, vagy alkalmatlanok arra, hogy a legszegényebb amerikaiakon segítsenek. És jön elő a számaival, hogy érthető legyen, miért halnak meg egészségbiztosításban nem részes, nem szűrt és nem is oltott fekete gyerekek az árvíz okozta járványokban. Mert a gyermekhalandóság magasabb(!) a zömmel feketék lakta Washingtonban, mint Pekingben. Mert a szegény feketékre, kivált a gyerekeikre, úgy általában, senki se figyel. Miért figyelt volna a Katrina után New Orleansban, ha amúgy se?

A Katrina kellett ahhoz, hogy az amerikai liberális sajtó frontális támadást indítson a közelgő ősz költségvetési tervei ellen. Csak így kerülhetett éles megvilágításba a Bush-kormány, a republikánusok ama elszántsága, hogy ismét jól belemarjanak a szociális juttatásokba egyszersmind tovább csökkentsék - az egyensúly kedvéért - a legmagasabb jövedelműek adóját. "Ezek" javíthatatlanok, szól az ítélet, de legalább most, Katrina után, a kényszer kiűzi belőlük a gazdagoknak kedvezés zsigeri szándékát. Amerikában még a kifejezetten Bush-párti, jobboldali sajtó is tele van lelkiismeret-furdalással. A történet az örökké palástolt amerikai szegénységről is szól.