Németországban a vörös a szociáldemokraták hivatalos színe, a fekete a kereszténydemokratáké, a kék a szabad demokratáké. A zöldek: zöldek. Az új baloldali szövetség színét könnyű kitalálni.

Mit sugall, és mi a jelentősége, hogy egy párt milyen színekkel kampányol? – teszi fel a kérdést Erik Spiekermann tipográfus, dizájn- és reklámszakember a szociáldemokratákhoz közel álló Frankfurter Rundschauban.

„A politikában a színek ugyanúgy jelentőségüket vesztették, mint a jobb- és baloldali felosztás” – írja dizájner. – A választási kampány színvilága nem társadalmi eszményekre utal. Mint minden reklámban, a politikai hirdetésben is csak a látvány számít. A pártok ezért vonzó, divatos színeket akarnak választani.

Spiekermann röviden értékeli a német pártok kampányát. A zöldek fantáziátlan hirdetéseit mosóporreklámhoz hasonlítja. A szabad demokraták kék-sárga kombinációja jól tükrözi, hogy a párt képtelen túllépni a hatvanas éveken. Az új baloldali alternatíva tarka plakátjai vörös háttérrel virítanak. A kereszténydemokraták visszafogott, de meleg, narancsos színeket választottak.

A legnagyobb változás a szocdemeknél történt. Úgy érezték, nem illik már hozzájuk a vörös. Választási kiadványaikat és plakátjaikat a fekete, fehér, szürke és bézs divatszínek uralják.

„Ez a párt, amelynek tagjai nemrég még elvtársnak szólították egymást, azokat célozza meg a visszafogottabb színekkel, akiket Müntefering pártelnök a sáskatőke képviselőinek nevezett – ironizál a reklámszakember. – Aki megnézi a szocdem plakátokat, és utána betér egy elegáns Jil Sander-boltba, annak déjà vu élménye támad, mert ott is ugyanazokat a színeket látja a polcokon.”

A vörös csak egy kis négyzetben jelenik meg a plakátok bal alsó vagy felső szélén. Egyetlen plakát kivétel ez alól, viszont ebből rendelnek a legtöbbet az aktivisták. „Nemet mondunk az áfaemelésre!” – ez a szlogen rajta, és a felület kétharmadát a régi jó vörös borítja.