A vasi megyeszékhelyt elkerülő főút régészeti feltárását 2001 és 2004 között végezték el a Vas megyei Savaria Múzeum munkatársai. Mint Ilon Gábor ásatásvezető régész elmondta, ahogy a római birodalom területén mindenütt, a katonai megszállást követően Pannóniában is a polgári berendezkedést megelőzően mérnökök jelölték ki az utakat, városfalakat, a juttatandó földterületeket, sőt a közműhálózatot is. A kiszolgált katonák számára alapított Savariát Plinius, a korabeli történetíró Kr. után 41-54 közé, Claudius császár uralkodása idejére teszi.

A lakosság ellátásához szükség volt vízvezetékrendszerre is, aminek építését a Kőszegi-hegység forrásai tették lehetővé. Az akkori gyűjtőcsatornát már 1970-ben megtalálták: 40x35 centiméteres volt. A bucsui és séi csatorna ennél nagyobb, elérte a 80 centiméteres belmagasságot is. A föld alatti vezeték, az aquaeductus hossza 26-28 kilométeres volt, s a vizet a Bozsok-Rohonc-Bucsu-Dozmat-Torony-Sé-Olad útvonalon Szombathelyig vezette.

Bucsu határában az Ilon Gábor által vezetett 2003. évi kutatás kimutatta, hogy a habarcsba rakott 40 centiméteres oldalfalak 90 centiméter magas és 72 centi széles, boltozott csatornabelsőt fogtak közre. A csatorna fenekén vízzáró réteg is volt. Ez a megoldás másodpercenként 1875 liter víz elvezetését tette lehetővé. Az akkori, tízezer főre becsült Saváriában egy lakosnak egy napra 345 liternyi víz jutott.

A bucsui bemutatóhelyet - melyet a magyar mellett német és angol nyelvű felirattal is elláttak - Szabó Gábor építész tervezte, s létrehozásáért összefogtak a Betonútépítő Rt., a Vas Megyei Állami Közútkezelő Kht., a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársai.

Az ókori vízvezetékrendszer egy darabja