Schöpflin György és Fejtő Ferenc vitája kapcsán érdemes felidézni, hogy a nemzetek fölötti kategóriákban való gondolkodás nem marxista találmány - ez a kereszténység nagy szellemi újítása. Lásd Pál apostol galátziabelieknek szóló levelét: "Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő: mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban." 3, 28. Spiró György nemrég megjelent nagyszerű regénye, A fogság éppen azt mutatja be, hogy a nemzetek közötti rivalizálás miként vezet szükségszerűen háborúhoz és barbár népirtáshoz. Racionális módon csak ebben az összefüggésben érthető meg, hogy a nemzetek fölötti közös emberi értékek hangsúlyozásával miként tudott sikeres világeszmévé válni a kereszténység, és ennek a hagyománynak a folytatásaként a marxizmus is.

MIHÁLYI PÉTER, Budapest

Zuschlag indítását ellenzi a párt vezetése - írják az augusztus 10-i számban. Kétségtelen, hogy a fiatal politikus - ne kerüljük a tényt - nagy marhaságot követett el, de az is kétségtelen, hogy amit mondott, nem vélemény volt, hanem olyan poénkodás, amivel gyakran találkozunk fiatalembereknél. Mi sem voltunk különbek, egy-egy viccért, szójátékért hajlandók voltunk a magunk által vallott értékeket is a röhögtetés piacára dobni. Zuschlag levonta a meggondolatlanságából eredő következtetést: lemondott mandátumáról. Vajon lemondottak-e azok, akik hol hazaárulónak, hol idegenszívűnek, hol nemzetietlennek nevezik a velük egyet nem értőket?

DR. DEL MEDICO IMRE, Budapest

"A szombat esti szertartással kezdetét veszi a Tisha Be'v, az egynapos böjt. A sírás napja, amiért a zsidók nem bíztak Istenben: amíg Mózes a Sínai-hegyen a parancsolatokért ment, a zsidók meglesték az ígéret földjét, és elégedetlenkedtek, amiért az olyan durva és barátságtalan volt." - írja Zalán Eszter az Utolsó szombat Gus Katifban címmel (augusztus 15.) megjelent írásában. Ám amíg Mózes a Sínai-hegyen volt, a zsidók nem a cikkben említett bűnt követték el, hanem aranyborjút készítettek (ld. Exodus 32. fejezet). Az ígéret földjének kikémlelése nem Mózes megkerülésével, hanem az ő határozott parancsára történt (ld. Numeri 13. fejezet, valamint Deuteronomium 1. fejezet, 22. verstől). A két esemény között több mint egy év telt el. A hagyomány szerint valóban Tisá Be'v volt az a nap, amikor a kémek negyven nap után visszatértek Kánaánból. (Az már talán szőrszálhasogatásnak tűnhet, ha hozzáteszem, hogy a kémek jelentése szerint az ország "tejjel mézzel folyó" (Numeri 13:27), illetve "Jó az ország..." (Deuteronomium 1:25), nem pedig "olyan durva és barátságtalan". A hiba az volt, hogy megrettentek az ország lakóitól, és nem bíztak benne, hogy sikerül legyőzni és kiűzni őket.)

GABOR LÖWY, New York