1956. november 22-én, a budapesti jugoszláv nagykövetség elhagyása után Nagy Imrét és csoportját a szovjetek Romániába hurcolták. A Securitate Snagovban őrizte a politikusokat és családtagjaikat, majd 1957. április 14-én a férfiakat bilincsbe verve szállították vissza a magyar fővárosba. Nagy Imrét és a többieket mindvégig lehallgatták, szinte naponta írtak róluk jelentéseket. Snagovban Nagy Imre csaknem 700 füzetoldalnyi jegyzetet készített. 1957 tavaszán, érezve a veszélyt, a kézirat egy részét megsemmisítette. Ennek ellenére a szöveg megmaradt, részben a Securitate páncélszekrényeiben. A magyar Belügyminisztérium a román titkosszolgálattól kapott iratokat. A szöveg románul már megjelent Snagovi jegyzetek címmel. A Nagyváradon élő Ioanid Ilona történész 1998 óta kutatta a román titkosszolgálat és más bukaresti intézmények levéltárában a forradalom és a Nagy Imre-csoport dokumentumait. Az évek során a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) 46 dossziényi aktát adott át neki az általa őrzött anyagok közül. Egyébként a Nagy Imre vagy őrizői által írt papírok Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkár asztalára kerültek. Dej széljegyzeteket is írt a dokumentumokra. Például annak a levélnek a margójára, amelyet Nagy Imre 1957. január 20-án Tito jugoszláv elnökhöz intézett, s amelyben kifejtette, hogy a csoportjára alkalmazott "ellenforradalmi" minősítés "törvénytelen repressziókat" is előrevetíthet, Gheorghiu-Dej a következőket írta: "Sejti, hogy mi vár rá."