"Különleges dokumentumról van szó" - mondja Rainer M. János. A történész - aki néhány éve kétkötetes monográfiát írt Nagy Imréről - úgy látja, azzá teszi ezt az a tény, hogy a néhai kormányfő ebben foglalta össze politikai krédóját. A több mint ötszáz oldalnyi szöveg részletes önéletrajzzal egészült ki. Viharos emberöltő címmel ez már meg is jelent. A dokumentum vitairatként is értékelhető, de mindenképpen egyfajta kísérlet a forradalom előtti események, illetve a forradalom történéseinek feldolgozására. Az 56-os Intézet igazgatója szerint a szöveg tele van belső feszültségekkel. Nagy Imre máskor többnyire "pártnyelven" fogalmazott, ez az írás azonban gyakran izgalmas és ezért élvezhető.

Ami a tartalmát illeti, Rainer úgy véli, figyelemre méltók a Rákosi Mátyással, Gerő Ernővel és Révai Józseffel szemben megfogalmazott bírálatai. Moszkovitának, és ezért elfogadhatatlannak bélyegezte őket. Figyelemre méltó a volt miniszterelnöknek az a vélekedése, hogy ezek a pártvezetők zsidó mivoltukat kompenzálandó, nacionalistábbak akartak lenni a magyaroknál.

Arra a kérdésre, hogy lehet-e mindebből azt a következtetést levonni, hogy Nagy Imre nem volt teljesen érintetlen az antiszemitizmustól, Rainer azt felelte, ő ezt kizárja, mivel ilyen jellegű megfogalmazásokra sehol sem lelt az életműben. Inkább arról lehet szó - véli a történész -, hogy csalódottsága miatt érzelmi gátak szakadtak át a rabságban tartott politikusban. Egyébként a miniszterelnök olykor maga is érezte, hogy nem igazán higgadt - úgymond marxista - az elemzése és megfogalmazása. Ezt egyszer egy záradékban meg is jegyezte a szövegben.

A snagovi jegyzeteket tanulmányozva Rainer M. János szerint megállapítható, hogy Nagy Imre a forradalom után is kommunista maradt, igaz, önmagát nemzeti kommunistaként meghatározva. "Nagy Imre nem volt forradalmár" - jelenti ki a történész. Önmagát olyan embernek látta, aki a történtek hatására sem változott. Ugyanaz az ember maradt. A szöveg alapján úgy tűnik, Nagy Imre a reformprogramját utólag sem tudta tökéletes harmóniába hozni a forradalom eseményeivel, s az októberi-novemberi történések sodrása időnként átcsapott az eredeti szándékain. Elképzelései a többpártrendszer vagy a semlegesség tekintetében nem voltak azonosak a forradalomban hangoztatott követelésekkel. Ugyanakkor - mivel többször kapott híreket Magyarországról, és tudott arról, hogy a forradalomból odahaza ellenforradalom lett - az átminősítést nem fogadta el, sőt, azt a tizenkét napot "nemzeti demokratikus forradalomnak" nevezte. Nem kímélte a Szovjetuniót sem, imperialista célokkal vádolva a testvéri államot.

A dokumentum szerint Nagy Imrének lesújtó véleménye volt Kádár Jánosról. Neosztálinistának nevezi őt jegyzeteiben, és árulással vádolja az új főtitkárt, felróva neki, hogy a negyvenes években feloszlatta a pártot, hogy Horthyék idején besúgó volt a rendőrségen, és hogy kinyilatkoztatásai ellenére mindvégig hűséges volt Rákosihoz.

Tudta-e Nagy Imre Romániában, hogy mi vár rá? A szövegből erre nehéz következtetni, de valószínűleg számolt a lehetőséggel, hogy elítélhetik. Talán azt remélte, hogy az általa írt elemzést még beterjesztheti valamilyen fórumhoz, és ez változtathat az új magyar vezetés álláspontján. Mindenesetre a dokumentumban - Rainer szerint - nem egy halálra készülő ember vívódásait olvashatjuk.

Illetve olvashatnánk. Mert '56 egyik alapszövege máig nem jelent meg magyarul. Az örökösök egészen a legutóbbi időkig elzárkóztak a publikálástól, vélhetően azért, mert a volt miniszterelnök túlságosan esendőnek mutatkozik az iratokban, másrészt utólag úgy látható, mintha nem tudott volna azonosulni a forradalom minden követelésével. Jövőre azonban a hagyatékot gondozó, a mártír miniszterelnök Orsó utcai lakásában működő Nagy Imre Alapítvány - a család jóváhagyásával - kiadja a dokumentumot. Sőt, Sipos József történész, az alapítvány tagja arról is tájékoztatott, hogy mellékelik hozzá Nagy Imre Snagovban politikusokhoz írt leveleit is.

A 2003-as Medgyessy- Nastase-tárgyalások eredményeként mikrofilmen több ezer oldal új irat került Magyarországra. Ennek köszönhetően készül egy másik kötet is. Ezt Baráth Magdolna történész szerkeszti, aki elmondta: a román titkosszolgálat anyagait, továbbá Losonczy Géza és Donáth Ferenc Romániában született politikai levelezését felhasználva tavaszra összeállítanak egy könyvet.

A snagovi napló egyik oldala