Uborkaszezon

Felemásra sikerült az idei uborkaszezon: a salátával nem volt gond, a hűvös, esős idő viszont nem kedvezett a kovászos uborkának. A nyári esőzések mégsem a kovászos uborkában tették a legnagyobb kárt: az ország egyes részein még augusztusban is arattak, sőt a gabona egy (kis) része ott pusztult a földeken.

Ez enyhített valamit a raktározási gondokon, igaz, csak átmenetileg: akármerre jár az ember, gyönyörű a kukorica, csak az a kérdés, hová teszik, ha majd megérik. Valaha, a háztájis világban annyi sertés volt például a Bácskában, hogy melegebb időben egymásba ért az ólakból felszálló trágyaszag. Most ellenben jó a levegő, kevesebb a munka, van idő várni a postást a nyugdíjjal vagy a segéllyel. Egyedül a parlagfű aratása ad elfoglaltságot, amiben az is jó, hogy nem okoz gondot a termés tárolása.

Az idei uborkaszezonban végre tisztázódott, hogy a politikusoknak a legérdemesebb Horvátországban nyaralniuk. A koktélkultúra talán nem anynyira fejlett ott, mint Kubában, nem annyira egzotikus a táj, mint Thaiföldön, de az Adria átlagos és demokratikus, bár már Brioni tiltott területnek nyilváníttatott Tito villája miatt, amelyben nem lakott ugyan a magyar miniszterelnök, de nyilván nem messze tőle, s némelyek szerint ez is skandalum.

Az uborkaszezon politikai idegenforgalmának megbízható pontja a tusványosi nyári egyetem. Orbán Viktor ott mindig a gázra lép, akár hatalmon van, akár ellenzékben. Az idén a rárontós beszéddel örvendeztette meg híveit és ellenfeleit; a hívek örültek, milyen jól megmondta már megint, hogy a magyar baloldal rá szokott rontani a nemzetére, de az ellenfeleknek is alkalmat adott heves cáfolatokra. A tusványosi beszéd után következett az özönvíz. Nemcsak Erdélyben, hanem itthon is hatalmas felhőszakadások árasztották el a balszerencsés településeket. A természet vak erői próbára tették a gyarló emberi alkotmányokat, az esővíz-elvezető csatornákat. Kiderült, hogy ki betonozza be az átereszt, lejt-e a csatorna, egybefolyik-e a szennyvíz az esővízzel. Az árvizek viszonylagosságára is fény derült az uborkaszezonban. Például a Temes megyei árvíz, amely a földdel tett egyenlővé néhány települést, eltörpült a székelyudvarhelyi árvíz mellett; úgyhogy majd' mindenki megfeledkezett az óteleki károsultakról, akiknek a román kormány építtet ugyan házat az összedőlt helyett, de kisebbet, mint a régi volt, ráadásul valami havasalföldi dizájn szerintit, miközben csűrt, istállót nem támogatnak - mintha faluhelyen meg lehetne élni azok nélkül.

Mielőtt elmentem szabadságra, felmérték az alföldi tanyavilágot. Hirtelen elhatározás volt, rövid a határidő - hátha lehet európai uniós támogatást szerezni a villany nélküli tanyák villamosítására. Míg az eredményeket összegezték, mi az osztrák tanyavilágot tanulmányoztuk. A stájer hegyekben nincs gond a villannyal, de még az úttal sincs: a legmagasabban fekvő tanyához is szilárd út vezet. Házanként négy-öt tehén legelget a hegyi legelőkön, valami oknál fogva Ausztriában még ez is gazdaságos.

Tizenhárom éve jöttünk vissza utoljára Graz felől. Azt hittük, sohasem érünk haza az ezerszer áldott nyolcas úton, meg a 62-esen Dunaföldvárig, aztán keresztül az Alföldön. 1992-ben már emlegették a Budapestet kikerülő déli autópályát, de azóta sem lett belőle semmi. Most úgy gondoltuk, okosabbak leszünk, Rábafüzestől Budapest felé kerültünk, onnan az M5-ösön haza. De még mindig nem elég okosan csináltuk: Bécs felé kellett volna menni, ha a lehető legrövidebb idő alatt akarunk Grazból Dorozsmára érni.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.