Kanadai és amerikai kutatók az American Journal of Eppidemiology című orvosi szaklap augusztusi számában közölt cikkükben több mint egymillió-egyszázezer egészséges és beteg ember adataiból megállapították, hogy azok körében, akik egyben asztmásak és szénanáthásak is, mintegy 12 százalékkal csökken a halálos kimenetelű rák kockázata az ilyen betegségekben nem szenvedőkhöz képest. A csak szénanáthásoknál a halállal végződő hasnyálmirigyrák, míg a kizárólag asztmás tünetekkel élőknél a fehérvérűség kockázata kisebb.
Ráktól véd az allergia?
Már korábban is számos felmérést végeztek arról, hogy vajon van-e összefüggés az allergiás betegségek és a rák között, de az eddigi eredmények ellentmondásosak. Vannak adatok arról, hogy az allergiások és az asztmások körében kisebb a glióma nevű agydaganat, a hasnyálmirigyrák és a fehérvérűség előfordulása, viszont a tüdőráké magasabb. Az, hogy az összes rosszindulatú elváltozást egy kalap alá véve merre billen a mérleg, szintén nem volt egyértelmű. Egy több tízezer fős svéd felmérés szerint például az asztma miatt kórházban kezelt emberek körében alacsonyabb volt mind az egyes daganatfajták kockázata, mind pedig az összesített rák-kockázat, de egy finnországi tanulmány szerint az asztmás férfiak körében a rák összkockázata fokozottabb, viszont a nők körében nincs ilyen kapcsolat.
A kanadai Michelle C. Turner és vegyes, kanadai-egyesült államokbeli kutatócsoportja által végzett újabb vizsgálat mind a bevont személyek hatalmas számát, mind 18 éves időtartamát (1982-2000), mind pedig az adatggyűjtési módszerek minőségét illetően is kiemelkedik az eddigiek közül.
A kb. egymillió-egyszázazer allergiás betegségekben nem szenvedő, továbbá asztmás és/vagy szénanáthás, de a vizsgálat indulásakor ismert módon nem daganatos férfi és nő körében a 18 év alatt valamivel több mint nyolcvanezer rákbetegség miatti halálozás történt. Ha az illető egyszerre volt asztmás és szénanáthás, akkor általános rákhalálozási kockázata kb. 12 százalékkal, ha pedig csak szénanáthája volt, akkor 8 százalékkal volt alacsonyabb az ilyen betegségekben nem szenvedőkhöz képest. A csak asztmában szenvedőknél az összesített halálozási kockázat nem változott jelentősen, de konkrétan a fehérvérűségé mintegy negyedével csökkent. Az asztmás és egyben szénanáthás csoport általános rákhalálozási kockázatának alacsonyabb szintje mögött főként a vastag- és végbélrák, míg a csak szénanáthásoknál a hasnyálmirigyrák-eredetű halálozás visszaszorulása áll.
Legalábbis az általános statisztika szintjén, ami azonban sok mindent elfedhet és eltorzíthat. A dohányzás például közismerten a rák egyik fontos kockázati tényezője. Az is ismeretes, hogy az asztmások és az allergiások között kisebb a dohányosok aránya, de megfordítva, a dohányzás is okozhat olyan tüneteket, amelyek miatt egyesek - orvosi diagnózis hiányában - asztmásnak gondolhatják magukat. Ezért a kutatók külön is elemezték azok adatait, akik sohasem dohányoztak. Ebben az esetben is fennmaradtak ugyan a fent említett összefüggések, de már nem érték el azt a statisztikai szintet, amire legnagyobb valószínűséggel rámondható, hogy nem a véletlen műve.
Egy másik torzítási lehetőség az, hogy a vizsgálat a rákhalálozást nézi, de több rákfajta szerencsére már a korábbihoz képest jól kezelhető. Ez viszont azzal jár, hogy jelen esetben azokra a daganattípusokra kapunk megbízhatóbb adatokat, amelyek sajnos rosszabbul kezelhetőek.
A csak asztmában szenvedő nem dohányzók körében egyedül a tüdőrák emelkedett némiképpen, összhangban a korábbi tapasztalatokkal, de csekélyebb mértékben (kb. 11 százalékkal).
Mindent egybevetve a tanulmány szerzői szerint mégiscsak feltehető, hogy összefüggések állnak fenn az allergiás betegségek és rákhalálozási adatok között, de ezek pontosabb megismeréséhez további kutatások szükségesek.
