Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos és Horváth Gábor higgadtan, egységet demonstrálva - vagy csak az egység látszatát keltve? - nézett szembe a kérdésekkel, s azokra tömör mondatokban reagált; más kérdés, hogy lényegileg sok újat nem tudtunk meg.

Lapunk - elismerve a korábbi eredményeket - azt firtatta: miután egy országot, egy válogatottat, s számos szponzort képviseltek Zágrábban, nem érzik-e úgy, hogy legalábbis méltatlanul szerepeltek, amikor a vb-középdöntőt föladták? Horváth, az együttes doyenje nem mismásolt: "Rossz döntést hoztunk." Majd rögzítette azt, amit már korábban, hogy tudniillik - látva esélytelenségüket a döntőbe jutásra - inkább az egyesben és a párosban érdekelt kollégák (Vereckei, illetve Kammerer) előmenetelét tartották szem előtt. Ennyiben, persze, nem merült ki a téma: fölvetődtek a csapattársak egymás közötti, nem éppen kitűnő viszonyáról szóló cikkek/pletykák ("Kammerer ellenreakciója: "Ebben az évben mindenki beszélt mindenkivel!"), továbbá olyan kérdések is akadtak, amelyek Sári Nándor edző nyilatkozatai alapján fogalmazódtak meg. A sikerekben tevékeny részt vállaló Sári kijelentette például, hogy az őt Athén után elhagyó Vereckei az oka a borzasztó horvátországi produkciónak, ám ezt az érintettek (előzetesen "kiegyezésben" állapodva meg?) egybehangzóan tompították. "Hittek" abban, hogy - bármennyire határeset is az idei teljesítményük - helytállnak a világbajnokságon. Mint Vereckei említette, első közös fellépésükkor a tizenegyedik idővel kerültek az 1999-es milánói vb döntőjébe, mégis megnyerték azt. Miért ne "ismételhettek" volna?

Megkérdeztük, itt van-e a vége, vagy a jövő évi szegedi vb-n még láthatjuk az egységet; illetve megeshet-e, hogy - a sydneyi diadalt követő hároméves rossz viszonyra és az azt követő, Athén előtti összeülésre gondolva - 2007 őszén újra nekidurálja magát a társaság? Kammerer közölte: nehéz kimondani, de - szerinte - valóban itt a vége. Storcz szerint "soha ne mondd, hogy soha". Csatlakozott az előtte szólóhoz Vereckei is, hozzáfűzve, ő lát reményt a 2008-as olimpiai részvételre, mivel ez az utóbbi idők "legjobb csapata". Horváth csak Szegedig merészkedett előre, mert elsősorban feledtetné Zágrábot; a négyes jövőjéről nem beszélt.

Ahogy mondani szokták: ebből még akármi is lehet.