A tagállamok azt nehezményezik, hogy Törökország még lehetőséget sem adott arra, hogy az EU-török vámuniós egyezménynek a tíz új tagra (köztük Ciprusra) való kiterjesztését akár úgy is lehessen értelmezni, mint Nicosia de facto elismerését. Ankara ugyanis külön nyilatkozatban rögzítette, hogy a megosztott sziget politikai rendezéséig ezt a gesztust nem teszi meg. Ennek ellenére a török EU-integrációs perspektívájától egyébként is tartó tagországok - főleg az osztrákok és a franciák - belátták, hogy jogi értelemben október 3-ig már nem találnak fogást a renitenskedő tagjelöltön.

A továbbiak pedig úgyis azon múlnak, hogy a majdan már megnyitott tárgyalási fejezetekben milyen együttműködési szándékot, előrehaladást mutatnak a törökök Brüsszel elvárásaival szemben. Mivel 2014-ig szinte semmiképpen nem csatlakozhatnak, a velük szemben leginkább szkeptikus országok vezetői megnyugodhatnak: még sikeres tárgyalások esetén is - amit sokan kétségbe vonnak - sok víz lefolyik a Dunán és a Szajnán, amíg ezt közvéleményük számon kérheti rajtuk. (Ráadásul Franciaországban már bizonyosan népszavazás fog dönteni.)

A tárgyalások hangsúlyozottan "nyílt végűek", azaz az EU kimondta: a tehetetlenségi nyomaték, a majdani sok év tárgyalgatás önmagában nem hozhatja nyerő helyzetbe Ankarát, amelynek EU-tagságát az unió lakosságának 52 százaléka (Ausztriában pedig mintegy háromnegyede) utasítja el. A statisztikusok mindenesetre arra számítanak: két évtizeden belül Törökország népessége olyan ütemben bővülhet, hogy - ha csatlakozhat - az EU legnépesebb, azaz legnagyobb szavazati súllyal bíró, miközben a legszegényebb állama lehet.

A tagállamok szeptemberben dönthetnek arról is, zöld utat adnak-e végre a tárgyaláskezdéshez Horvátországnak. Egy négytagú közép-európai országcsoport - köztük a magyarokkal - most azt szeretné elérni, hogy október 3-ig Zágráb is tárgyalási mandátumot kaphasson.