És valóban, a Kempinski Szálloda öltönyös, kosztümös miliőjéből kissé kilóg a pocakra feszülő ingben, sokzsebes szabadidőnadrágban, kopott szandálszerűségben, ám ügynöktáskát lóbálva érkező, negyvenes férfi. - Üzleti körökben az ilyen embert sosem vennék komolyan, teszi hozzá szigorúan.

Kissé szorongva állapítom meg, hogy az én viseletem is amolyan átmenet a Velencei-tó és a Duna-parti korzó között, hogy csak a vizeknél maradjunk. Igaz, nem tárgyalni jöttem.

A slamposság és a lazaság térnyerése az öltözködésünkben két okra is visszavezethető - állítja a szakember. - A második világháború után következetesen üldözni kezdték a kispolgárinak bélyegzett ízlést és értékrendet, s vele az öltözködési normákat is. De Nyugat-Európában is lazultak a szabályok, enyhültek az előírások, holott náluk nem állt be hasonló törés a közízlésben.

- Ezt javarészt az Egyesült Államoknak köszönhetjük, illetve az ott népbetegségnek tekintett elhízásnak, vezeti le Schiffer a lazaság történetét. Ott már nem fértek bele megszokott ruháikba az emberek, és a szorongásukat oldandó, egyre bővebb és lezserebb darabokba bújtak. Nekünk ezzel szemben inkább a nyugat-európai, ezen belül is az olasz és az angol példákat kellene jobban szemügyre vennünk, már csak azért is, mert ott az öltözködési elvárások elsajátítása olyan folyamat, amely a felnőtté válás, a tanulás évei alatt rögzül.

- Amióta fontossá vált, hogy vizuális jelzésekkel is azonosítsa magát az ember - például a törzsfőnöknek dúsabb tolldísze volt, a sámánnak izgalmas ékszerei, Rómában a szenátus tagjainak pedig kijárt a bíbor szín -, azóta az öltözködés jelzésértékkel bír - magyarázza Görög Ibolya protokollszakértő, aki több könyvet is írt a témában. - Természetesen ezeket soha nem törvény, csupán konvenciók szabályozták. A kamaszok mindig lázadtak, de "tanult emberré" válva a lázadó woodstocki generáció is öltönyt, kosztümöt öltött. Soha nem múlt el az emberekből a normák betartására való törekvés, csupán a lázadás időtartama hoszszabbodott meg egyrészt a média, másrészt a felszabadultság érzésének intézményesítése okán.

Hogy a ruha teszi az embert, sőt leginkább a közhivatalnokot, azt nemrégiben a Mitnyan György vezette XII. kerületi önkormányzat is felismerte. A fideszes polgármester által összeállított öltözködési protokoll (dress code) a köldök kivillanásától a cipő talpáig részletesen szabályozta volna a fővárosi képviselők megjelenését. A szabályozás kisebb politikai vihart is kiváltott, volt, aki egyenesen szexistának tartotta a javaslatot.

Görög Ibolya ezzel szemben elemi érdeknek nevezi a különféle dress code-ok bevezetését.

- Egy jelentősebb céghez, bankhoz, állami hivatalba érkezéskor azt várjuk el, hogy ott okos, segítő és "tanult embereket" találjunk. Ha ehelyett csábos "szőke" vagy borostás, arany karláncos csábfiú fogad bennünket, vélhetően azonnal kifordulunk, magyarázza. Schiffer Miklós is hasonlóképpen látja, hiszen mint mondja, szinte rosszul lett egy-egy parlamenti közvetítés kapcsán, amikor látta, miket hordanak a honatyák. Pedig öltözékükkel nemcsak a T. Házat, hanem a választóikat is meg kellene tisztelniük. Önmagukról már nem is beszélve. Már csak ezért is tervez könyvet írni a viselkedéskultúra alapvető szabályairól. Az öltözködés sokkal inkább kultúra, nem pedig divat kérdése, oszlatja el a félreértéseket Schiffer. A divat mindig trendeket követ, így divat lehet a lila szín megjelenésével egy hasonló színű nyakkendő, de az öltöny viselete már nem.

Görög Ibolya is fontosnak véli a tanulás során rögzülő "örök szabályokat".

- Egy svájci vagy egy német cégnél adott esetben akár 150 éve is élhetnek belső utasítások. Az angol vagy francia képzési rendszer eredményeként még a lázadás szintjén sem merül fel senkiben a lazaság, különösen akkor nem, ha az államot szolgálja, teszi hozzá. Az örök szabályok arra is jók, hogy megértsük: a nemiség hangsúlyozása csak azokban a körökben jellemző, ahol ez előnyt jelent.

Ám mindkét szakember úgy véli, az új generáció körében megint kezd elterjedni egyfajta illem. Schiffer szerint lassan az illendő öltözködés is "divatba jöhet", mint ahogy visszatértek hétköznapjainkba a mechanikus órák, a régi bútorok. A nosztalgia mentén a régi öltözködési szabályok ismét erőre kaphatnak. S ez még csak nem is pénz kérdése. Bár ha szeretjük a drága kocsikat, az egzotikus nyaralásokat, akkor a ruhatárunkra sem kellene szégyellnünk megfelelő összeget költeni.

De szinte minden területen érezhető már a változás. A cégeknél, közintézményeknél, bankoknál egyre inkább igyekeznek a munkatársak figyelmét felhívni a fegyelmezett külső fontosságára.

- Nincs nagyon nehéz dolguk ezzel, hiszen a lelke mélyén mindenki tudja, mi lenne a helyes, csak a lázadó kamaszkor kitolódott, s a hamis szabadságérzéstől indíttatva sokan nem tartják be az íratlan szabályokat - véli Görög Ibolya. Persze csak addig, amíg maguk is rá nem éreznek, hogy talán kárukra volt az illetlen megjelenés. A család, az iskola, a közösség szerepe is fontos, de az intések többnyire "belülről jönnek". Mindezt talán Márai Sándor fejezte ki a legpontosabban, teszi hozzá: A műveltséget nem a könyvek, hanem a köznapok apró reflexei mentik meg.

Munkaruha