Lehetséges mindkét térfélen siker
Manapság elfogadott nézet, hogy a gyermek előnyére válik, ha minél tovább, de minimum egy-két, sőt három évig is otthon marad a mama oltalmazó karjai között. Az én gyermekeim az akkori szülési szabadság erejéig, öt-öt hónapig maradtak otthon. Az unokám már élvezi a mamával tölthető hoszszabb időszak előnyeit, bár őszre már ő is bölcsődés lesz, igaz, egy évvel később, mint annak idején az édesanyja.
Nagy gond az újra munkába állás, vagyis a karrierút folytatása. Először is át kell gondolni, mit akarunk elérni a pályánkon, mennyire módosítja mindezt a baba érkezése. A kellő egyensúly megtalálása a karrier, a szakmai munka és a családi élet között igazi kihívás nemcsak a kismamáknak, hanem a kispapáknak is. A karrier és a család a nőknek lényegében kettős munkakört jelent, maximálisan teljesíteni nagyon nehéz. Sok-sok áldozattal jár, aminek eredménye egy jó adag lelkifurdalás és örökös sakkozás: mikor mi a fontosabb, melyik szerepkört helyezzük előtérbe. Való igaz, hogy egy idő múlva a dolgozó nők igen magas szintre jutnak a szervezőképesség, a rugalmasság, a prioritásmenedzselés területén.
A visszamenetel, az újra munkába állás szerencsés esetben a régi munkahelyet jelenti, ahol számítanak ránk, a már jól bevált munkaerőre. Sajnos ez a ritkább eset, éppen ezért nagyon megbecsülendő. Számos munkahelyen komoly terv készül, ki mikor és hogyan tud visszailleszkedni saját megváltozott családi körülményei közül az időközben a munkahelyen is megváltozott körülményekbe. A piac, az üzleti és a hivatali élet is sokat változik akár egy év alatt is, így az otthon töltött időszak alatt fontos tartani a kapcsolatot a korábbi munkahellyel, hogy megőrizzük naprakészségünket, de legalább a jólinformáltságunkat. A körülmények változása komoly problémát is okozhat, főként, ha a cégnél munkahelyek megszüntetésével járó átszervezés történt. Előfordul, hogy nincs hova viszszamenni, vagy a munkahely nem tud megfelelő pozíciót, munkakört ajánlani. Ilyenkor nincs más választás: megkezdődik a próbálkozások sorozata, telefonok, hirdetésre jelentkezés, személyes ismeretségek felkutatása. Sajnos a tapasztalat szerint a női vezetők sem segítenek egymásnak megfelelő és elvárható módon, így legtöbbször csak magunkra és a jó szerencsére támaszkodhatunk. Egy biztos, a pozitív hozzáállás, a felkészültség és elszántság kitartással párosítva segít. Mindenkor és minden helyzetben. A csüggedés, a pánik, a borúlátás pedig éppen ellenkezőleg.
Döntsük el, mit akarunk, mi a cél, milyen munkát szeretnénk és mennyiért. Mérjük fel a lehetőségeket. Legyünk reálisak. A rózsaszín köd és az álmok segítenek, de csak akkor, ha van valami megvalósítható alapjuk. Készüljünk fel profi módon: nézzünk utána, hogyan fejlődött az iparág, a cég, a piaci környezet, amelyben el akarunk helyezkedni. A tanulás, az ismeretek fejlesztése, a nyelvismeret mind-mind önbizalmat, erőt ad, és javítja esélyeinket. Tudnunk kell, mire vagyunk képesek, és mit tudunk vállalni a baba, illetve a család mellett. Ebbe a munkába érdemes a partnert, a férjet, a társat aktívan bevonnunk. A család támogatása rendkívül fontos, mivel a gyermek közösségbe való beilleszkedése során elkerülhetetlenül jönnek a betegségek. A túlzott hiányzás a munkahelyről csakis a nagymama, a férj, esetleg a bébiszitter segítségével kerülhető el. A legtöbb munkaadót a sok hiányzás miatt kieső munka rettenti el a kismamák felvételétől, ezért a családi támogatás vagy egyéb megoldás pozitívan befolyásolja a félelmek eloszlatását. Természetesen a beteg gyerek mellett a mama odaadó ápolása a legfontosabb, de a lábadozás szakaszában a családtagok segítsége aranyat ér.
A partner, a társ, a férj aktív részvétele a háztartásban és a gyereknevelésben elengedhetetlen. A közteherviselés modern formája növeli a családi összetartozás érzését, amelynek sarkköve, hogy a nő által elérhető karrrier ugyanolyan fontos, mint a férfié. A valódi esélyegyenlőség első megnyilvánulása a családon belüli esélyegyenlőség. Így a kismamák számára felelősségteljes feladat, milyen férfit nevelnek a kisfiúból, aki későbbi élete során felesége vagy partnere ambícióit nem csak szavakkal támogatja.
A kisbaba, illetve kisgyerek nem jogosít fel mentségekre, és nem lehet hivatkozási alap sem, amikor a munkavégzésről van szó. Éppen ezért fontos, hogy először magunkban tisztázzuk, mit tudunk és akarunk vállalni. Így a megállapodás a munkaadóval valóban kétoldalú, és ezáltal elkerülhetők a későbbi csalódások.
Az önéletrajz mellé szükség van a korábbi munkahely támogatására még akkor is, ha ők nem tudnak megoldást javasolni, de referenciaként bizonyíthatják korábbi teljesítményünket és rátermettségünket. Gondoljuk át, ki mindenkit ismerünk, írjunk róluk listát, és kezdjük is el a telefonálást. Készítsünk tervet a tennivalókat illetően, amely párosuljon időtervvel is. Így követhető a dolgok menete, és időről időre értékelve a tényállást, gondolkodhatunk a következő lépéseken.
Fontos, hogy a napi sikerélményünk meglegyen, a kis siker is öröm, és segít bizakodásunkat fenntartani, és ez az a pozitív alap, amelyre lehet építkezni.
