alma írja: ajándék nélkül soha
A pulton vagy egy tucat napszemüveg, mindenféle márka, fazon, szín, tok. A csaj végre választott, mindenki megkönnyebbült. A jól öltözött házaspár még elmondja, hogy egyébként Ray Ban-t hordanak, de ez is megteszi. A segéd elpakolja a tucatnyi holmit, a főnök állítja a számlát. (Negyvenháromezerről…) A csaj halkan megkérdezi: ajándék nincs? A boltos mondana valamit, mire a papa megkérdi, hogy egy negyvenezer forintos vásárláshoz már igencsak járna valami, legalább valami csoki… Ja persze, mondja a boltos és csomagolásnál kerül aztán ez is, az is, apróságok, szépen betaslizva. Család el.
Nem bírtam megállni, megkérdeztem: ezek komolyan gondolták? Hát persze, ez ma már így megy, negyvenből húsz megkérdezi. Mert ez már a teleshopping generáció.
Ja, az más. De azért mégis csak furcsa, hogy egy negyvenezer forintos akármi mellé még kell egy ötven forintos ez-meg-az, hogy a vevő jó szájízzel hagyja el a boltot, máskor is visszajöjjön – szóval hogy ez a marketing része lett. Aztán hallom, hogy ami itt kicsiben, az más cégeknél nagyban - mert hogy az ajándék szerves része az árucserének.
Nemrég jelent meg a francia szociológus, Marcel Mauss természeti népekről írott dolgozata Az ajándék – amit ő a kommunikáció elemi formájának tart. Szerintem erre nem gondolt. Ha egy mai szociológus nekiesne a jelenségnek, fura dolgok jönnének ki belőle. Ja, és a konkurencia is nagy…
