Ettől a szimbolikus zászlóbontási akciótól számítva az addig miskolci kortárs művészeti egyesületként működő tíz-egynéhány tagú alkotói csoport Erőmű Egyesület néven lép fel - a harminc éve leállított fűtőmű megszerzéséért. Céljuk - ahogyan az elnöki tisztet betöltő miskolci költő, Zemlényi Attila fogalmazott - egy kortárs művészeti központ megteremtése.

Érveik első hallásra valóban meggyőzőek. A csoport tagjai tartalmas programot dolgoztak ki egy "szellemi energiát a városba sugárzó erőmű" mint kortárs művészeti központ megvalósítására. Az épületet méretei teszik minden irányzatot befogadó létesítménnyé, hiszen egymás mellett adhatna teret képzőművészeti kiállításoknak, alkotótáboroknak, irodalmi esteknek és közönségtalálkozóknak, színházi és táncművészeti rendezvényeknek, digitális stúdióknak, zenei alkotóközösségeknek, speciális konferenciáknak és nem utolsósorban rendhagyó művészeti oktatásnak. A programírók szerint az egyesület elsődleges célja, hogy az erőművet a volt "keleti blokk" országainak kulturális bemutatkozó- és találkozóhelyévé tegyék.

Az idén márciusban véglegesített erőműprogram szerzőinek képzelőerejét mutatja az aprólékos kidolgozottság: az irodalmi részlegben például már az eredeti szövegrészeket bemutató kéziratfal helyét is kijelölték a 21-es szobában, ahol egyébként minden 2000 után megjelent szépirodalmi és művészeti könyv szabadpolcos rendszerben elérhető lenne.

De ne vesszünk el a részletekben, az erőmű művészeti központ programja a bemutatkozó akció alkalmával mindjárt zsákutcába is jutott. A zászlóbontó akcióra - amelyet Zemlényi Attila jelképes erőműfoglalásnak, művészeti performance-nak nevez - Besenyei Lajos rektor szerint a birtokháborítás a megfelelő kifejezés. Az pedig, hogy az egyetem az akciót követően nem tett feljelentést, korántsem a jóindulatú közeledés jele. A párbeszéd az erőműre szemet vető alkotói közösség és az egyetem vezetősége között úgy siklott ki, hogy érdemben meg sem kezdődött. Kishonthy Zsolt művészettörténész, az Erőmű Egyesület egyik meghatározó tagja úgy idézi fel a történteket, hogy ők a főtitkár, a rektorhelyettes és az intézeti vezetők közvetítésével tettek kísérletet arra, hogy bemutathassák programjukat, Besenyei Lajos viszont megkeresésünkre éppen azt fájlalta, hogy a fiatal művészek egyszer sem keresték őt.

És a miskolci kultúráért felelős városi vezetők szívébe is aligha lopta be magát az egyesület, hiszen kiáltványukban egyebek mellett az alábbiakat tették közzé: "Ha csak az alapján ítélnénk meg a világot, amit Miskolcon látunk belőle, a világ unalmas és rideg... Hisszük, hogy sokkal több mutatható meg Miskolcon a világ kulturális javaiból, és nem pusztán azokból, amelyeket a mindenkori kultúrairányítók megmutatásra érdemesnek tartanak."

Az önkormányzat azonban nem sértődött meg, mi több, némi támogatást is adott az Erőmű Egyesület miskolctapolcai rendhagyó bemutatkozó estéinek megszervezéséhez. Arról azonban a város vezetői hallani sem akartak, hogy a fűtőművet "kulturális erőművé" alakítsák át. Kishonthy Zsolt szerint egyikük azt kérdezte tőlük: miért ne lenne jó nekik egy üresen álló csarnok, mondjuk, a diósgyőri kohászat környékén? Üresen kongó egykori ipari létesítményekből akad még néhány Miskolcon. Az Erőmű Egyesület szerint azonban a volt fűtőmű semmi mással nem helyettesíthető. Zemlényi Attila úgy fogalmaz: ilyen "geokulturális adottságai" nincsenek még egy épületnek. Mert a fűtőmű az egyetem és a város határán áll, könnyen megközelíthető, ráadásul egyik oldalról 14 ezer egyetemista, másik oldalról egy Salgótarján méretű város népességét tömörítő lakótelep biztosítaná, hogy a rendezvények közötti egyszerű hétköznapokon is folyamatosan élettel legyen teli. Az Erőmű Egyesület programjának bejelentése után Zemlényi Attila szerint furcsamód megszaporodtak a létesítménnyel kapcsolatos ötletek, arra is akadt példa, hogy valaki afféle gigadiszkót kívánt volna rendezni falai között.

Besenyei Lajos szerint azonban nem a fiatal művészek figyeltek fel elsőként az üresen álló fűtőműre, mint mondta, a rektorrá választása óta három különböző terv készült az épület hasznosítására, de a legolcsóbb is milliárdos nagyságrendű költségvetést igényelt. A fűtőmű épületének hasznosítására egyébként az egyetemnek és a városnak közös elképzelése van, amelyet a 2010-es Európa kulturális fővárosa címre benyújtott "Miért Miskolc?" című pályázatban részletesen is kifejtettek. E szerint egy interaktív tudománytörténeti múzeumként kell hasznosítani a létesítményt. És miután a Miskolci Egyetem a világ első műszaki felsőoktatási intézményének, az 1735-ben alapított selmecbányai iskolának a jogutódja és örököse, egy ilyen gyűjtemény létjogosultságát senki sem vonhatja kétségbe. Más kérdés, hogy az egykori fűtőmű hatalmas épület, tágas tereiben eltérő intézmények is ellennének egymás mellett.

Zászlóbontás a kéményen