Ötmillió dolláros lápvidék
Az ENSZ-tagállamok vezetői a 2000-ben tartott millenniumi ülésszakon határozták el, hogy a korábbinál konkrétabb lépéseket tesznek a fejlett és a fejlődő országok közötti életszínvonalbeli különbségek mérséklése, a szegénység leküzdése érdekében. A New York-i találkozó résztvevői azt nézik meg, hogy mit értünk el a 2015-re kitűzött Millenniumi fejlesztési célokból. Nem sokat.
A célok közé tartozik a napi egy dollárnál kevesebből élők és az egészséges ivóvízhez nem jutók arányának felére, az öt év alatti gyerekek halálozási rátájának 2/3-os csökkentése; az AIDS, a malária és egyéb fertőző kórok visszaszorítása. "A környezet védelme, a környezeti erőforrásokkal való igazságos és ésszerű gazdálkodás biztosítása mindegyik fejlesztési cél eléréséhez lényeges feltétel" - nyilatkozta lapunknak Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter.
Ezen a téren meglehetősen rosszul állunk. Az ENSZ egyik évközi jelentése a Föld környezeti állapotának romlására mutat rá. A biológiai sokféleség csökkenése, a fajok kipusztulása, az ökológiai rendszerek leromlása és az élőhelyek eltartóképességének csökkenése összefügg a szegénységgel, az emberi egészség romlásával, az éhínséggel vagy az ivóvíz hiányával. Környezetünk állapotának romlása növelte a természeti katasztrófák erejét, és néhány esetben gyakoribbá tette előfordulásukat.
A természeti környezet az egyes országok és régiók gazdasága, jóléte, boldogulása szempontjából is alapvető fontosságú. Persányi Miklós szerint ezt támasztja alá egy nemrégiben nyilvánosságra hozott másik értékelés környezetünk állapotáról, az ökológiai rendszerek és az általuk nyújtott szolgáltatások értékéről. A jelentés szerint - közgazdasági értelemben - egy érintetlen vizes élőhely Kanadában hektáronként 6000 dollárt ér, szemben az intenzív mezőgazdaság céljára alkalmassá tett terület 2000 dolláros értékével. Az értékelés számszerűsíti például a tőzeglápok és mocsarak értékét is. A becslések szerint a Muthurajawela-mocsár, a több mint 3000 hektáros tengerparti láp Srí Lankán mintegy ötmillió dollárt ér évente, ha kiszámoljuk az általa nyújtott olyan szolgáltatások árát, mint például a helyi árvízvédelemre fordítandó kiadásokét.
Az Algériában, Olaszországban, Portugáliában, Szíriában és Tunéziában készült tanulmányok az érintetlen erdők értékét hangsúlyozzák. E becslések szerint az erdőkből származó faanyag és a tűzifa értéke kevesebb, mint harmada annak az értéknek, amit az erdők egyéb szolgáltatásaikkal - a vízgyűjtő-védelemmel, rekreációval, a légszennyező anyagok megkötésével - nyújtanak. Indonéziában a 90-es évek végén felégetett tízmillió hektár erdő mintegy kilencmilliárd dollár költséget jelent a megnőtt egészségügyi ellátási kiadások és az idegenforgalom veszteségei miatt.
Az amerikai Johns Hopkins Egyetem tudósainak kutatásai az Amazonas térségében azt a megdöbbentő eredményt hozták, hogy az erdők arányának egyszázalékos csökkenése nyolc százalékkal növeli a maláriát hordozó moszkitók számát. Ez nemcsak az emberi egészségre gyakorol hatást, hanem a gazdasági fejlődésre is. Afrika bruttó nemzeti terméke 2000-ben 25 százalékkal, vagy 100 milliárd dollárral több lehetett volna, ha 35 évvel ezelőtt véget vetnek a maláriának.
Az erdők kulcsfontosságú szerepére közelebbi példák is vannak. A Kárpátok erdőségeinek nagymértékű pusztítása hozzájárult az 1999-2001. évi jelentős károkat okozó hazai tiszai árvizek kialakulásához. Ez év tavaszán katasztrófa helyzet alakult ki a szomszédos Romániában. Temes megyében 40 ezer hektár terület került víz alá, az ár több települést és közel 2500 embert sodort közvetlenül veszélybe. Ezért is szeretnék visszaállítani többek között a Vásárhelyi-terv fejlesztései a Tisza természetes vízjárásait.
