Már az 56-os magyar forradalom is a lengyel 56 melletti szolidaritási tüntetésből robbant ki. Az 1968-as prágai tavasz egybeesett a krakkói diáktüntetésekkel és a magyar gazdasági reformmal; néhány vezető magyar reformmarxista nyilvánosan tiltakozott az intervenció ellen. A hetvenes évek közepén az ellenzéki értelmiségre hatott a lengyel Munkásvédelmi Bizottság, a KOR megalakítása. Egy évvel később pedig a Charta '77 melletti kiállás kristályosította ki a magyar demokratikus ellenzéket. Az 1977-es első szolidarizáló nyilatkozat után 1979-ben már 270-en írtuk alá a Havel és társai pere ellen a magyar vezetéshez címzett tiltakozást. Olvastuk, fordítottuk és terjesztettük a lengyel és a csehszlovák ellenzék teoretikusainak írásait. Legnagyobb hatással Adam Michnik Új evolucionizmus című 1976-os tanulmánya volt ránk. Ebben Michnik a kommunista hatalommal párhuzamos, nem integrálható, független struktúrák kialakítását ajánlotta, amelyek nem akarják ugyan "megdönteni a rendszert", de kívül maradnak rajta, megvalósítják az állampolgárok politikai emancipációját, és ellenőrzik a kormányzatot. A történelem folyamán kevés politikai koncepció valósult meg ilyen gyorsan, mint Michniké. Ezen az alapon született meg ma huszonöt éve a Szolidaritás.

Megszületése új időszámítás kezdetét jelentette Közép-Európában. Ez volt a térségben az első olyan antitotalitárius és függetlenségi mozgalom, amellyel az elnyomó hatalom másfél évig kénytelen volt együtt élni, és az 1981 decemberi puccsal is csak háttérbe és illegalitásba tudta szorítani, de megsemmisíteni nem. A szakszervezet és a szabad sajtó illegalitásban működött tovább, a hatalom kénytelen volt szabadon engedni a letartóztatott vezetőket, végül tárgyalni, majd meg is egyezni velük.

A Szolidaritás világpolitikailag kedvező csillagállásban született. A hetvenes évek második felében az Egyesült Államok ébredezni kezdett a vietnami vereség és a Watergate-ügy utáni sokkból, a Szovjetunió viszont afganisztáni intervenciója során 1949 óta először egy leigázandó nép leküzdhetetlen fegyveres ellenállásába ütközött. Az új nemzetbiztonsági stratégiával és emberi jogi programmal hivatalba lépett Carter elnök gabonaembargót rendelt el, segítette az afgán ellenállókat, az őt követő Reagan pedig sikerre vitte a Szovjetuniót romba döntő túlfegyverkezési programját. Mindehhez járult az 1978-ban megválasztott lengyel pápa kisugárzása.

A Szolidaritás sikerének másik oka abban az összefogásban gyökerezett, amelyet a neve is kifejezett. Kezdeményezői okultak a 68-as értelmiségi és a 70-es gdanski munkásmegmozdulások vereségeiből: a Szolidaritás egyfelől az értelmiség és a munkásság, másfelől a különféle antibolsevista politikai irányzatok szövetségéből született, és ezt a szövetséget fenn is tudta tartani. Ebben döntő szerepe volt a KOR alapítóinak, Jacek Kuronnak, Adam Michniknek és társaiknak, a Szolidaritás későbbi tanácsadóinak és Lech Walesának.

A Szolidaritás megalakulásához vezető gdanski sztrájkmozgalmak azonnal, már július folyamán kisugároztak a magyar belpolitikára. A magyar vezetés 1978-79-től amúgy is egy minimális liberalizáció irányába mozdult el. Kádár megszabadult a gazdasági reformot visszaléptető és az ellenzéki értelmiségiekkel való leszámolást sürgető több pb-tagtól és kb-titkártól.

A következő másfél évben a hivatalos sajtó a Szolidaritás iránti ellenszenvvel, de viszonylag tárgyszerűen, részletesen és folyamatosan számolt be a lengyel eseményekről. A magyar vezetés egyrészt nem tudta kiszámítani, milyen irányba fordulnak azok, másrészt tudta, hogy a lakosság jelentős része amúgy is folyamatosan informálódik róluk a Szabad Európa révén, harmadrészt így a bizonytalan lengyelországi állapotokkal szemben Magyarországot a prosperitás és a stabilitás blokkbeli szigeteként állíthatta be. Az értelmiség semlegességének biztosítása céljából enyhébb kultúrpolitikát folytatott, ugyanakkor valódi gazdasági reform helyett - hogy a munkások és alkalmazottak elégedetlenségének elejét vegye - az életszínvonalat még több nyugati hitelből finanszírozta. Mindez - a szovjet blokk adta kereteken belül - relatíve barátságos külpolitika folytatását tette szükségessé a Nyugattal szemben. Ez viszont behatárolta a fellépés lehetőségeit a demokratikus ellenzékkel szemben, melynek tevékenysége - döntően a lengyel események hatására - az évtized fordulóján felerősödött. A gépiratos szamizdatot kezdte felváltani a stencillel való sokszorosítás. Kis Jánosék elhatározták egy illegális politikai folyóirat megindítását, én pedig független kiadó megalapítását terveztem. 1981 májusában egy hónapos "tanulmányútra" mentem Lengyelországba. Találkoztam a Szolidaritás vezető szakértőivel, és elsajátítottam az egyszerű nyomtatási technikákat. A sors fintoraként éppen a Jaruzelski-puccs napjaiban jelent meg a Beszélő első száma, nem sokkal később az első AB-kiadványok.

Felpezsdült a független, ellenzéki irodalmi-művészeti élet is Budapesten. Rendszerellenes szövegeket éneklő alternatív rockzenekarok koncerteztek, a Kontroll Csoport többezres közönség előtt énekelte, hogy "polak-wenger dva bratanki". Az erjedésben kulcsszerepük volt a fiatal íróknak. A Mozgó Világot ugyan 1983-ban gleichschaltolták, de a József Attila Körrel ezt nem tudták megtenni. Mindez radikalizálta az írószövetséget is, amely 1986-os közgyűlésén nyíltan szembefordult a hatalommal.

A magyar társadalom többségének a reakciója azonban egész más volt a Szolidaritásra. Széles körben hatott a párt propagandája, miszerint Lengyelországban azért rossz a gazdasági helyzet, mert a "lengyelek nem dolgoznak". Így a sztrájkhíreket a többség idegenkedve, sőt ellenségesen fogadta. Miután a magyar értelmiségi ellenzéknek - a lengyellel ellentétben - nem sikerült kapcsolatot találnia a munkássággal, az utca emberével, a vidékkel, nem tudta ellensúlyozni a kormánypropagandát. Ebben az időben már érezhetően romlani kezdett az életszínvonal, az emberek ezt is féltették, és úgy vélték, a Szovjetunó most is közbelép. 1981 decemberében azután igazolva látták hozzáállásukat. El kellett telnie néhány évnek, hatalomra kerülnie Gorbacsovnak, és tovább romlania az életszínvonalnak, hogy kiderüljön, a forradalom szellemét ezúttal már nem lehet visszagyömöszölni a palackba - bár megpróbálták. Kiderült, hogy a szovjet hadsereg nem fog többé beavatkozni Közép-Európában. A lengyel és a Kádár utáni magyar pártvezetés a többinél előbb értette meg az új helyzetet. 1989-ben párhuzamosan indultak kerekasztal-tárgyalások Varsóban és Budapesten, amelyek elvezettek a szabad választásokhoz. Magyarország státusa ismét a többi térségbeli állam, mindenekelőtt Lengyelország státusával együtt változott. Ezúttal végre kedvezően. Ebben a folyamatban döntő szerepet játszott a Szolidaritás.

A Beszélő szeptemberi számában megjelenő írás rövidített változata.

A szerző Budapest főpolgármestere.