Még akkor is, ha azok a tavalyihoz képest - a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének tájékoztatása szerint - csak 7,5 százalékkal emelkedtek. Koller Lászlóné, a testület elnöke az elmúlt napok híradásai kapcsán úgy fogalmazott: a tanévkezdés anyagi terheiért rendre a kiadókat teszik felelőssé, holott a tankönyvek ára korábban évekig annak ellenére sem követte az inflációt, hogy az előállításhoz szükséges benzin, a papír vagy a munkaerő ára inflációfüggő. Leszögezte: Magyarországon a tankönyvek - összehasonlítva például a mesekönyvekkel - nem drágák.

Csakhogy a mesekönyvet nem kötelező megvenni, a tanszerek széles választékából is ki lehet keresni az olcsóbbat, a pedagógus által előírt tankönyvet viszont be kell szerezni. Ráadásul a tankönyvvásárláshoz nyújtott állami támogatás elosztása sem zökkenőmentes, maga a rendszer is bonyolult. Minden diák után jár 2400 forint, a rászorulók ezenfelül kiegészítő támogatást is kapnak. Alsó tagozatban ennek az összege 3600, felső tagozatban 7200, a középiskolában pedig 9600 forint.

A pénzt az iskoláknak kell elosztaniuk, mégpedig úgy, hogy előbb az ingyenességet kell biztosítaniuk a rászorulóknak, s ha szükséges, ehhez át lehet csoportosítani az évfolyamok között a pénzt, illetve az alaptámogatást. Vagyis: nem minden diák kapja 2400 forinttal olcsóbban a tankönyveket, sőt, gyakran az is előfordul, hogy az ingyenes tankönyvellátásra jogosultaknak is fizetniük kell. Ennek az az oka, hogy a tankönyvcsomagok olykor az alap- és a kiegészítő támogatás összegénél is többe kerülnek, az átcsoportosítás nem elég, az iskolákat fenntartó önkormányzatoknak viszont nincs pénzük a hiányzó összegek pótlására.