Repülési fóbiához nem kell tragédia
A repüléstől sokan tartanak. Amerikai felmérések szerint körülbelül minden ötödik ember erősen fél, szorong a repülőúton, és minden tizedik embernek van repülési fóbiája. Ezek az adatok egy olyan kontinensen születtek, ahol a lakosság a nagy távolságok és a sűrűn közlekedő menetrend szerinti járatok miatt szinte tömegközlekedési eszközként használja a repülőt. Arról nincs pontos felmérés, hogy Magyarországon vajon mennyi a repüléstől szorongók és attól pánikszerűen félők száma, illetve aránya. Nagyon sok magyar nem tudja magáról, hogy valójában fél-e, mert még sosem volt alkalma repülni. Elképzelhető, hogy nálunk sokkal nagyobb a repülési fóbiában szenvedők aránya, mint az Egyesült Államokban, de ezt kijelenteni nem lehet. Az viszont tudható, hogy erősen szorongásos, neurotikus nép vagyunk - világviszonylatban is.
Dr. Simon Lajos, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatóhelyettese azt mondja, a teljes magyar lakosság 25-30 százaléka szenved különböző szorongásos félelmektől, hangulatzavaroktól, de csupán 10-15 százaléka kezelteti magát. A repülési fóbiát azóta ismerik, mióta repülni lehet. Mindig is voltak és lesznek is olyanok, akik egyszerűen félnek felülni a repülőgépre, legyen az bármilyen méretű és típusú. Van, aki egyszerűen elkönyveli magában, hogy ő bizony soha nem fog repülni, másokat azonban aggasztja a saját félelmük és előbb-utóbb személyes szabadságuk korlátozásaként, önmaguk gúzsba kötéseként élik meg fóbiájukat. És vannak azok a fóbiások, akik nem tehetik meg, hogy féljenek, mert utazniuk kell, utazniuk muszáj, és nincs idejük hetekig vonatozni, meg hajózgatni a világban.
- Aki magától, önszántából jön, képes meggyógyulni, ha valóban akar - figyelmeztet Simon docens, utalva azokra a reménytelen páciensekre, akik csak a családi béke kedvéért keresik fel a szakorvost. Ha valaki életminősége korlátozásaként éli meg a fóbiát, akkor tényleg meg akar szabadulni tőle, mert belefáradt a félelembe, és kudarcnak érzi, hogy csak azért ne utazzon el egy távoli országba, mert nem mer.
Szakemberek szerint a repülőgép- szerencsétlenségek nem befolyásolják, vagyis nem növelik a repülési fóbiában szenvedők számát. Akik rettegnek, azok akkor is ezt teszik, ha éppen nem történt valahol légi katasztrófa. Simon doktor szerint repülési fóbiában elsősorban azok szenvednek, akik egyszer-kétszer repültek, vagy még sosem. Aki rendszeresen utazik, még ha fél is, pontosan azt a terápiát végzi magán, amivel gyógyul. A leghatékonyabbnak a fóbiák gyógyításában ugyanis a viselkedésterápia bizonyul, amikor a beteget szembesíteni tudják a saját félelmeivel és megtapasztalhatja, hogy lehet félelem nélkül élni. A metrózástól rettegőket a terapeuta például leviszi a metróba, ahol a biztonságot jelentő kísérő jelenlétében ráébrednek, hogy nincs mitől félniük. Persze mindezt megfelelő felkészítés után. A repülési fóbiában szenvedők számára a legjobb, ha repülnek. A svéd társadalombiztosítás a kilencvenes évek elején még támogatta, hogy a belföldi járatokon a beteg és kezelője próbarepülésen vegyen részt.
Aki fél, valóban rosszul van, izzad, szaporán ver a szíve, liheg. Az erős félelem vegetatív funkciókat indít be, úgy, mint amikor valaki egy vizsga miatt izgul, ezért verejtékezik, esetleg még hasmenése is van. Az egyik legerősebb szorongásoldó, az alkohol a fóbiában szenvedőkön nem segít, legfeljebb pillanatnyi ellazulást jelent.
- Ha az utas kicsit nyugtalan, egy kis pohár konyak még segíthet is neki - árulja el a szakmai titkot a Malév légiutas-kísérőinek kiképzését vezető Lautner Liza. A gyakorlott stewardess tizenkétezer órányi repülés tapasztalatait összegzi, amikor kijelenti: egy pohárkánál többet viszont sosem ajánlatos inni. Az alkohol, akárcsak a kávé, vagy a cigaretta, előbb enyhíti, nagyobb mennyiségben viszont már kelti a szorongást. Aki három-négy pohárnyi alkoholt megiszik az úton, könnyen átbillenhet, vagyis már nem a félelme miatt lesz rosszul, hanem egyszerűen azért, mert többet ivott a kelleténél.
A szorongást az utaskísérők tudják oldani, erre kiképzik őket. A fóbiásokkal azonban nem nagyon tudnak mit kezdeni, nekik orvoshoz kell fordulniuk. Persze előfordul, hogy mégis ott ül a repülőn egy fóbiás, például nemrég - mint Lautner Liza meséli - egy Amerikában élő idős párnak kellett haláleset miatt hirtelen Budapestre repülnie. A feleség "pokolian" félt, de kénytelen volt beszállni a gépbe. Az egyik légiutas-kísérő végig vele foglalkozott, beszélgetett vele. A stewardessek egyébként rögtön látják, ha valaki fél, már abból, hogy feltűnően hallgatag, elgondolkodó. Az utazástól egészséges mértékben tartó utasok rendszerint sokat beszélnek, nyüzsögnek, a rettegők viszont rémülten süppednek a székükbe.
- Ha én félek, azt az utas látja. Azért tudom megnyugtatni, mert valóban nyugodt, magabiztos vagyok. Tudom, hogy a gép milyen alapos felkészítésen, műszaki ellenőrzésen van túl, ami engem teljesen megnyugtat - jelenti ki a tapasztalt stewardess. Állítja, még akkor sem tört ki pánik soha a repülőn, ha éppen olyankor kellett indulniuk, amikor hírét vették az utasok egy percekkel korábban lezajlott légi katasztrófának.
Aki már a repülőn ül, a legnehezebb lépcsőt megmászta. A rettegő fóbiás számára ugyanis még az is lehetetlen, hogy beüljön a gépbe. Ezen segít a pszichoterápia, ami a gondolkodást, a belső világot alakítja át. A Semmelweis Egyetem Balassa utcai klinikáján néhány hónapja kísérleti jelleggel már üzemel az a virtuálisvalóság-program, amely a repülést modellezi. Egyelőre még csak tesztelik a terápiát, ami később önköltséges lesz. A repülési fóbia gyógyítását ugyanis nálunk a társadalombiztosítás még nem finanszírozza.
