Normális befektető nem látja be, hogy a politikusok miért őrülnek meg, ha választási kampány van. Nem is tekintheti viccnek azt sem, amit Orbán Viktor mondott a privatizációról. Nem is volt vicces. De nem is hagyható figyelmen kívül, mint a kampány kezdeteként elővezetett szokásos nagyotmondás - még ha elsőre úgy tűnik is. Abban, amit Orbán Viktor elmondott, volt rendszer. Végiggondolt szavak voltak. Ha nem is tetszenek feltétlenül.

Orbán először is úgy kérdőjelezte meg a kormány privatizációs gyakorlatának jogszerűségét, hogy nem kérdőjelezte meg. Hiszen senki sem vitatja, hogy ha valamit szabálytalanul csináltak, az nem szabályos. Abban sincs semmi kivetnivaló, hogy ha sikerül bizonyítani a korrupciót, akkor az ügylet törvénytelen. Ellenzéki politikusként Orbán Viktornak jószerivel munkaköri kötelezettsége, hogy a kormányt rossz fényben tüntesse fel, akkor is, ha a kormánynak nincs vaj a fején. Persze sejthető: valami azért mindig van. Lehet, hogy nem (bizonyítható) korrupció, szabálytalanság, hanem politikai, erkölcsi szempontból támadható ügylet. (Zárójelben: ilyen minden kormány alatt volt. Fideszes példaként ott van rögtön a 12 állami gazdaság vagy a Bizományi eladása, és azért a CD Hungary vételárából kikalkulálható alig több mint 140 ezer forintos átlagos ingatlan-négyzetméterár se semmi.)

Mindeddig rendben is volnánk. A probléma ott kezdődik, amikor a pártelnök arról beszél, hogyan kellene visszaállamosítani azokat a társaságokat, amelyeket jogszerűen adtak el, de "nemzetgazdasági érdekből" állami tulajdonban kellene lenniük. Az ellenzéknek persze lehet más véleménye az ügyben, hogy mit kell megtartani állami tulajdonban. Orbán Viktornak még igaza is lehet abban, hogy "azokban az ágazatokban kell a mindenkori magyar államnak határozottan kiállni a köztulajdon mellett, ahol nincsen verseny". Azon lehet vitatkozni, hogy a reptér üzemeltetése versenyt mellőző ágazat-e (Ferihegy minimum a környező országok légikikötőivel küzd, de néhány éven belül lehetnek hazai riválisai is). Ám közgazdaságilag is indokolható, hogy az állam beavatkozzon a monopolhelyzetek egyoldalúságának megszüntetése érdekében - igaz, erre nem szükségképpen a tulajdonosi pozíció a leghatékonyabb és legolcsóbb.

Az viszont durva, amit ehhez Orbán még hozzátett az állam erejéről és a kormány kéréseinek súlyáról. Hogy ha valamit kér az állam, "akkor annak nyomatéka, súlya van". Ez ugyan igaz, és ez nem is hangozna fenyegetésnek így önmagában - ha nem akarna annak hangozni. De annak akart.

Mert mindez a reptércég eladása kapcsán hangzott el, és a reptér ügyében a földeken tulajdonos marad az állam. Mert a vevő a Ferihegyet működtető céggel üzemeltetési jogot vesz csupán. A kabinetnek ezer módja van vele kibabrálni, ha nem úgy táncol, ahogy a kormány fütyül.

A reptér vevőjelöltjeit megfenyegetni politikai haszonnal jár: a kockázat minimum csökkenti a vételárat, és kisebb lesz a kormány sikere (bevétele). A gazdasági kár ennél jóval nagyobb. Akkor is, ha nálunk nem pakolnak olyan gyorsan a befektetők.