A büntetés kiszabásának és végrehajtásának "ára" nem lehet magasabb, mint a bűnözéssel okozott kár maga - ilyen praktikus szempontokra is figyelemmel kell lenni az új büntető törvénykönyv kidolgozása során. Kondorosi Ferenc, az Igazságügy-minisztérium közigazgatási államtitkára lapunknak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy a most formálódó koncepcióban a megtorlás szándéka mellett egyre fontosabbá válik a társadalom visszatartása a bűncselekmények elkövetésétől.

Kondorosi utalt arra, hogy az ENSZ, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága és az Európai Unió ajánlásai szerint is a szabadságvesztés végső eszköz, amelynek alkalmazása csak akkor indokolt, ha az elkövetett bűncselekmény súlyát tekintve nyilvánvaló, hogy más büntetés nem volna megfelelő. Kerülni kell a rövidebb tartamú - nálunk tipikus: két évet nem meghaladó - szabadságvesztés alkalmazását, s elő kell mozdítani a közösségi szankciók szélesebb körű alkalmazását. Kondorosi szerint elfogadhatatlan, hogy a büntetés-végrehajtási rendszer fenn-tartásának költségei jelentősen meghaladják a bűncselekményekkel okozott kár mértékét. Ráadásul a személyenként naponta hatezer forintba kerülő szabadságvesztés általában nem is jó megoldás. A hazai börtönökben 17 ezer főt tartanak fogva, ami 160 százalékos telítettséget jelent. Már csak ezért is szükség van a szabadságvesztés új fokozatainak bevezetésére, és alternatív büntetések alkalmazására - állítja Kondorosi.

Ilyen lehet a "kihelyezés", amikor az elítéltet valamely társadalmi szervezetnél "őrzik". Ez gyökereiket vesztett személyek - például magányos emberek, munkanélküliek, hajléktalanok - esetében alkalmazható, amikor az elítélt szállásáról és munkahelyéről, valamint felügyeletéről ugyanaz a karitatív szervezet vagy egyház gondoskodik. Új büntetés-végrehajtási módszer lehet a "félig nyitott intézet": az elítélt a hétköznapokat külső munkahelyen tölti, de éjszakára vissza kell térnie a börtönbe, a hétvégéket viszont otthon töltheti. Emellett a fegyház, a börtön és a fogház hagyományos hármasát az úgynevezett "lakóhelyi" fokozattal is ki lehet egészíteni. Több európai országban az előzetes letartóztatást, a szabadságvesztést - vagy annak egy részét - a fogvatartottak otthonukban töltik. Mozgásukat a hatóságok különféle eszközökkel (kézre, lábra rögzíthető jeladókkal) figyelik, ellenőrzik. Ez csökkenti a fegyintézetek zsúfoltságát, lehetővé teszi a családi kapcsolatok fenntartását, sőt a munkavégzést is.

A rövid tartamú szabadságvesztés helyett a közérdekű munka főbüntetésként való alkalmazása lenne indokolt - véli az államtitkár. A börtönnel szemben szóba jöhet a pártfogói felügyelet jogintézményének újragondolása is.