Daniel Fried, aki korábbi varsói nagykövetként, majd a fehér házi nemzetbiztonsági tanács igazgatójaként a közép-európai folyamatok szakértője, a Népszabadság kérdésére azt mondta, az amerikai kormányt nem izgatja, ha egykori kommunista politikusokkal kell együttműködnie. - A demokratikusan megválasztott vezető demokratikusan megválasztott vezető, és kész. Ha szabad és igazságos választáson nyertek, azzal vége a történetnek. Magyarországon, Lengyelországban és a térség többi államában az emberek rendszeresen hol a jobbközép, hol a balközép pártokra szavaztak, általában egymást váltva. Természetes, hogy a jövőben is meg fognak választani olyan szociáldemokratákat, akik az egykori kommunista pártok örökösei. Idővel aztán már nem lesznek exkommunisták, de addig is, ha megválasztják őket, nem habozunk együttműködni velük. A magas beosztású amerikai diplomata szerint a közép-európai változások egyik fő, ma is érvényes tanulsága az, hogy a demokrácia és az emberi jogok nem másodlagosak a stabilitáshoz képest. Ezt George W. Bush elnök is felismerte, aki 2003-ban, egy londoni beszédében hibának minősítette a stabilitásnak korábban tulajdonított abszolút elsőbbséget: Amikor Amerika a demokrácia kárára támogatta a stabilitást, végül egyik célját sem érte el.

A történelmi lecke része az is, hogy a demokrácia a reménytelennek tűnő helyzetekben, a világon bárhol felülkerekedhet. - Nem vagyunk olyan naivak, hogy azt hinnénk, mindenhol egyszerre, ugyanazzal a sebességgel, és pontosan egyformán valósul meg a demokrácia. Viszont már bizonyítottan hamis a régi érv, amely értelmében egyes országok eleve alkalmatlanok a demokráciára - jelentette ki Fried, aki szerint a volt Jugoszlávia példája azt mutatja, ha a vezetők nem erőltetik a reformokat, a nacionalizmus, a szélsőségesség és az etnikai gyűlölet erői kerekedhetnek felül. A különbség, mint mondta, a vezetésben, az elvek iránti elkötelezettségben mutatkozik meg.