Méregzöld, falfehér
Az FTC aztán 3-2-re kikapott a ZTE-től. Bajban van tehát László és persze játékosai is. Nemcsak azért, mert az egerszegi meccs után változatlanul a tabella sereghajtói között szerénykedik a zöld-fehér együttes. Bajban van azért is, mert a szombati mérkőzésből semmiképpen nem jöhet ki jól. Ha a játékosok apait-anyait beleadtak, hogy mentsék edzőjüket a munkanélküliségtől, klubjukat pedig a szégyentől, akkor azért nem, mert kiderült: a társaság teljes erőbedobással is csak fantáziátlan, kötényre felrúgással válaszoló, elfuserált lövéseket produkáló játékra képes. Ha viszont a futballisták sanyarú helyzetük, továbbá László elbocsátásának lehetősége ellenére is csak félgőzzel játszottak, akkor azért nagy a baj az Üllői úton.
A 3-2-es végeredmény ráadásul csalóka: szó sem volt szoros küzdelemről. A ZTE már a 8. percben gólt szerzett: egy szögletrúgás után a fővárosi védőkről Csóka elé pattant a labda, aki tizenkét méterről határozottan, pontosan lőtt a kapuba. A ZTE öröme nem tartott ugyan sokáig, ám ennek nem az volt az oka, hogy a ferencvárosiak vért izzadva küzdöttek. Lipcsei Péter szabadrúgásból egyenlített, újabb négy perc elteltével azonban - Koplárovicsnak köszönhetően - ismét vezetést szerzett a ZTE. A hazaiak az előny dacára sem vettek viszsza a tempóból, különösen egy jól megtermett játékos "ragyogott ki" pontosan kiosztott passzaival, kötényeivel, cseleivel. De az exferencvárosi - s az FTC-ben nem éppen a technikás labdarúgók közé sorolt - Kriston nem csak termetével magasodott ki a mezőnyből: a 24. percben lefutotta a vendégvédőket, és Szűcs mellett a jobb alsó sarokba gurított. A ferencvárosi szurkolók ekkor kezdték el skandálni Furulyás János elnök nevét - korántsem barátságos szövegkörnyezetben.
A második félidőben a ZTE játékosai - kétgólos előnyük tudatában - már a hatvanadik perc tájékán a nagyórát kezdték figyelni... Meg is fizettek ezért: egy szabadrúgást követően Varga kapus olyan sután ütötte ki a labdát, hogy az csak alig három-négy méterre távolodott el tőle, s a lassú ZTE-bekkek gyűrűjében Budovinszky zavartalanul lőhetett a kapuba. Vargának egyébként nem ez volt az első és utolsó szerencsétlen megmozdulása: a hajrában Tőzsér lövése nyomán kezei között pattant vissza a hasáról a labda, amit Rósa könnyedén lőhetett a kapuba, Solymosi játékvezető azonban les miatt nem adta meg a gólt. A "majdnem egyenlítés" némiképp felrázta a házigazdát, de az állás már nem változott.
- Nevetséges - mondta egy drukker a meccs lefújását követően a kijárat felé araszoló tömegben.
- Inkább elképesztő - pontosított cimborája. A Ferencvárosról beszéltek. Végül abban maradtak: elkeserítő. Nyakukban kék-fehér Zete-sál lógott.
ZTE-FERENCVÁROS
3-2 (3-1)
Zalaegerszeg, 9000 néző. Jv.: Solymosi.
ZTE: Varga - Kocsárdi, Sebők, Csóka, László - Kriston, Kaj (Balog Cs., 53.), Józsi, Koplárovics - Szpaszoljevics (Kozmér, 88.), Szpalevics (Djorovics, 71.).
Ferencváros: Szűcs - Takács, Budovinszky, Balog Z. - Borbély (Csurka, 38.), Csepregi, Lipcsei, Tőzsér - Rósa, Jovánczai (Bartha, 79.), Laczkó (Nógrádi, 75.).
Gól: Csóka (8.), Lipcsei (10.), Koplárovics (14.), Kriston (24.), Budovinszky (75.).
