Vár, sétány, tömeg. Az utcai szemétkosarak (nájlontartók) körül bokáig ér a dzsuva. Rémes látvány. Másutt is tele van, de itt ordít... Csakhogy nem a júzer (érthetőbben: felhasználó) a hibás. Az berakta volna a zacsit, cigisdobozt, nejlonszatyrot, csakhogy a tartók dugig vannak, tán már két napja is. Nem ürítik. Habár biztos ürítik, az évi átlagos idegenforgalmat alapul véve hetente kétszer. Arra, úgy látszik, senki sem gondol, hogy főszezonban negyvenszer annyian sétálnak, szemetelnek, ráadásul törvénytisztelők és keresik a kiskukát. Így aztán a külföldi csóválja a fejét: was für ein Schlendrian. És megvan neki a balkáni országimázs. Hiába van egy-egy szemétkosár közelében szép óriásplakát - országimázs fényképen -, az ő fejében már csak az a kép ragad, hogy ezek szeretik a szemetet.

És tényleg nem lehet megérteni: milliók mennek el országimázs-fejlesztésre, de arra már nem jutnak forintok, hogy pár tucat közhasznút bevetnének (extra) az utcákra, hogy valamivel pofásabb legyen a sétány meg az országimázs.

Mert ez látszik, sőt szemet szúr. A plakát viszont már félig leszakadt.