Másnap azonban Orbán már nagyobb erejű, szintén átütően közönségcsalogató rohamot vezényelt az Új Nemzedéknek. Az ekként nevezett konferencia résztvevői tán nem is tudhatták, hogy Orbán, amikor ők úgy tízévesek lehettek, 1996-ban ellenzékből már ugyanazt mondta, mint most szombaton: ha a jelenlegi koalíció e nagy horderejű kérdésben, mint a privatizáció, a mai ellenzékkel történő megegyezés nélkül hoz döntéseket, a következő választások után megalakuló kormánnyal a legkisebb együttműködésre sem számíthat. Szavát állta. Akkor is beígérte a törvénytelen privatizációknál az eredeti állapot helyreállítását. Ebből nem lett semmi. De ahhoz már, úgy látszik, a hatalomban eltöltött négy év kellett, hogy most ezen is túlmenjen. Megfenyegette ugyanis a törvényes, ámde szerinte a nemzet érdekeivel ellentétes magánosítások új tulajdonosait, hogy ha hatalomra kerül, visszakérik tőlük az árut. Mi módon? Orbán szerint az érintettek tudni fogják, hogy ha egy kormány ilyet kér, azt illik figyelembe venni. Abba a kőszegi fiatalok bizonnyal bele sem tudnak gondolni, hogy milyen eszközei vannak egy kormánynak akkor, ha törvényes üzletek törvényes kedvezményezettjeit akarja meghajlítani. Ne is legyenek.

Azt sem tudhatták, hogy valójában milyen szereposztásban kaphatták meg a rendszerváltás erkölcsi elemzését. Az MSZMP egykori egyik meghatározó embere, Szűrös Mátyás emlékeztette őket arra, hogy az MSZP első elnökének 1989-ben azt a Nyers Rezsőt választotta, aki ifjú pártvezetőként 1957-ben Nagy Imre bűneinek összegyűjtésekor a hazaárulás bűntettét akasztotta a mártír miniszterelnök nyakába. Itt kapcsolódott a nyilvános beszélgetésbe a Fidesz részéről az ádázul kommunistaellenes Kövér László, közölve, hogy Horn Gyula hazaáruló, és az őt követő szocialista miniszterelnökök is a leggyalázatosabb nemzetbiztonsági összefüggésekbe hozhatók. Medgyessy Péterrel még csak-csak elboldogulhatott volna, ha a kifejtésig jut, de Gyurcsány Ferencre gondolva az ő szempontjából jobb, hogy erre nem tett kísérletet. Kövér mellett a tanácskozáson Csintalan Sándor ült, az az ember, aki Horn idején az MSZP alelnöke volt. Hogy teljes legyen a történelmi káosz az ott megjelent Új Nemzedék számára, Szűrös a baloldalt jellemezve még megjegyezte, Schröder kancellár akkori tartományi vezetőként a német újraegyesítés ellen szavazott. Schröder persze szocdem, s aki szocdem, mint Tusnádfürdő óta tudjuk, ha teheti, nemzetére ront. Aki pedig fideszes, a baloldalra. Körkörös rontás, jobbról kavarva.