Bush telefonon érvelt az iraki alkotmányért
A törvényhozás, amely még mindig nem szavazott az alkotmánytervezetről, a tervek szerint a jövő hét elején ül ismét össze. Az eredeti határidő augusztus 15-én, járt le, ezt előbb egy héttel, majd három nappal meghoszszabbították. Egy változat elkészült, ám azt mindenki elismeri, hogy további egyeztetésekre lenne szükség, mert még sok az eldöntetlen kérdés. A tekintetben már eltérnek a vélemények, hogy sikerült-e betartani a törvényes határidőt, vagy ideje beismerni a kudarcot.
Utóbbit az amerikaiak mindenképpen szeretnék elkerülni. George W. Bush odáig ment, hogy most személyesen telefonált Adbel-Aziz al-Hakimnak, a legbefolyásosabb síita párt vezetőjének. Az Iraki Iszlám Forradalom Legfelső Tanácsa erősen kötődik Iránhoz, és a tárgyalásokon makacsul kitartott az ország 18 tartományából 9-re kiterjedő síita autonóm terület követelése mellett. Az amerikai elnök arra kérte a pártvezetőt, hogy tegyen meg mindent a szunnita kisebbségnek a tárgyalóasztal mellett tartásáért.
A szunniták - és mellettük a jelentős fegyveres erőre támaszkodó, Irán-ellenes nacionalista síita hitszónok, Muktada asz-Szadr - ellenzik a föderalizmust, és új választásokat szeretnének, hogy megnövelt befolyással tudjanak részt venni az alkotmányozásban. Kurd és világi síita politikusok viszont az iszlámnak tett engedményeket sokallják. Az amerikai nyomásra elfogadott szövegváltozat szerint az iszlám lesz Irak hivatalos vallása, és a jog "egyik fő forrása". A tervezet másrészt garanciákat tartalmaz a szólás- és vallásszabadság, az emberi jogok védelmére.
Az amerikai külügyi szóvivő szerint a késedelem nem jelentős, tekintetbe véve, hogy milyen jelentős döntésekről van szó. - Országuk jövőjének alapvető kérdéseivel kell megbirkózniuk - jelentette ki Sean McCormack.
Megdöbbentő részleteket tár fel egy Bagdadtól alig háromórányira, egy amerikai támaszpont közelében található iraki kisváros életéről Omer Mahdi a The Guardianban. A riporter háromnapos látogatása alapján egyértelmű: a 90 ezres lakosságú mezőgazdasági település teljes mértékben a felkelők irányítása alá került. Eddig sem volt titok, hogy a térségben iszlám gerillák tevékenykednek, de sem az iraki kormány, sem az amerikai hadsereg nem ismerte be, hogy Haditában szabályos "miniatűr tálib stílusú állam működik, ahol a felkelők saját törvényei döntenek életről és halálról, fizetésekről, az emberek öltözködéséről, hogy mit láthatnak a televízióban és hallgathatnak a rádióban". Haditában nem folynak harcok, mert senki nem merészel szembeszállni a hatalmon osztozó két csoporttal. Mindez egy év alatt alakult ki, azután, hogy a szunnita háromszögben elhelyezkedő álmos városba bevonult a kemény fellépésű síita rendőrség, mely ellen megújuló támadások indultak, egészen addig, míg meg nem futamodott, és a hatalmi vákuumot a felkelők töltötték ki. Ők betiltották az alkoholt és az iszlámellenesnek minősített zenét, szigorúan ellenőrzik a nemek közötti kapcsolatokat, a nőket fejkendő viselésére kötelezték. Az állítólagos bűnöket a piacon torolják meg, korbácsolással vagy kivégzéssel.
