Atomcsontvázak a szekrényben
Amerikában a keményvonalasok újabb adag munícióhoz jutottak: íme a "gonosz tengely országai", az észak-koreaiak, az irániak, a Szaddám Huszein-féle iraki rezsim - mind-mind törzsvevők voltak dr. Hán atomtitkokat árusító globális bolthálózatában.
Dr. Hán atomcsontvázakkal teli szekrényét egyébként 2003-ban váratlanul Líbia nyitotta ki. Kadhafi ezredes, akit korábban a terrorizmus nagy szponzoraként tartottak nyilván, végül is feltehetően megijedt és megtört a nyugati-amerikai nyomás alatt. Kitálalt a többi között dr. Hán nukleáris önkiszolgáló-boltjáról. Líbiában a a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) emberei atomfegyver-gyártáshoz alkalmas komplett berendezéseket találtak. - Mintha csak egy IKEA-boltban tett vásárlás után az összeszerelésen serénykedő családot láttunk volna - emlékszik az egyik szemtanú.
A nyugati elemzők hátán végigfutott a hideg. Ha a technológiailag viszonylag elmaradott Líbia ilyen játszi könnyedséggel juthatott ilyen komoly berendezésekhez, mik lehetnek a veszélyesebb "gonosz tengely"-országokban?
Ami az amerikaiakat különösen meglepte és aggasztotta: a Líbiában talált dokumentum részletekbe menő, pontos technológiai leírásai. Végül is manapság honlapok tucatjain lehet szabadon letölteni az atombomba készítés valamennyi - elvi - csínját-bínját, ám az ördög a részletekben van. Ma az igazi atomtitkokat már nem a bombák elvi felépítése jelenti, hanem az, például hogyan lehet az urániumfémet megmunkálni, önteni, hogyan, milyen módon, milyen erősségű kis, hagyományos robbanótölteteket alakítsanak ki, amelyek segítségével kritikus fémtömbbé lövik egybe a feldúsított uránium-fémdarabokat?
A líbiai leleplezés hatására világszerte hajtóvadászat indult Németországtól, Svájctól Dél-Afrikáig a Hán-dokumentumok, berendezések után. Kiknek, mit árult el, mit szállított a szakmájában zseninek tartott, a legjobb nyugati egyetemeken, kutatóintézetekben pallérozódott dr. Hán?
Az atomtudós most házi őrizetben gubbaszt valahol Pakisztánban. Pervez Musarraf pakisztáni elnök - érdemeire való tekintettel - megbocsátott a pakisztáni atombomba atyjának, hogy (pénzéhségből, Nyugat-ellenességből?) globális atomseftelő hálózatot épített ki.
Befolyásos amerikai csoportok számára jókor jön az "iráni nyom", ezzel látják bizonyítva, hogy Teherán már a nyolcvanas évek végén dolgozott atomfegyver-programján. Amiről az "iszlám bomba" kapcsán most kevés szó esik: a Nyugat felelőssége. 1986-ban például a Stern óriási - ám egészében kevéssé hatásos - botrányt robbantott ki, amikor megírta, hogy nyugatnémet cégek Svájcon keresztül atomfegyver-készítéshez szükséges berendezéseket adtak el Pakisztánnak.
Dr. Hán benne volt egy kínos 1987-es ügyben, lopással felérő vásárlásban, amelynek során az urándúsításhoz használt centrifugák építéséhez szükséges, 25 tonna különleges minőségű acélt vásároltak volna az amerikai Carpenter Steeltől. Nyugati cégek egyébként már jó fél évszázaddal ezelőtt kezdtek olyan, kettős célú berendezéseket szállítani Pakisztánnak, (mint ahogy Iránnak, Iraknak is) amelyeket atomfegyver gyártására is fel lehetett használni.
A Bush-kormányzatnak most is szerfelett kényes kérdés, hogyan kezeljék Pakisztánt. Musarraf kormánya Washington létfontosságú szövetségese a terrorizmus elleni harcban. Ahogy 1987-ben a Reagan-kormány - nyomós külpolitikai-stratégiai érdekek miatt - "nem csinált nagy ügyet" a 25 tonnányi acélszállítmányból, most Bushéknak sem akaródzik, hogy túl mélyen belepiszkáljanak a dr. Hán-féle darázsfészek honi, pakisztáni részébe.
Az ügynek van egy, a kínai-amerikai kapcsolatokat is érintő, pikáns oldalága. Az amerikaiak már tavaly átadtak értesüléseket Pekingnek Észak-Korea atom(fegyver)programjáról. A Líbiában talált dokumentumok - miként feltételezhetően az Észak-Koreának átadott papírok is - az 1960-as évek kínai atomfegyver-technológiai ismeretszintjét tükrözték. A kínai-pakisztáni viszony évtizedek óta rendkívül szoros. Pekingnek nyomós érdekei fűződtek-fűződnek ahhoz, hogy Pakisztánnak atombombája legyen és sakkban tarthassa nagy déli vetélytársát, Indiát. Azaz a dr. Hán által Észak-Koreának eladott berendezések-leírások "ismerősnek" tűnhetnek Pekingnek. Megbízható források szerint Kína annak idején "beszállítóként" és nem vevőként volt jelen a dr. Hán-féle atomvállalkozásban.
