Éljen, éljen... aztán semmi
E fellépéseket úgy hirdették, mint valamiféle magyar futballdiadalokat, noha minálunk senkinek nincs érdeme abban, milyen nagy csapat a Madrid és a Manchester, és milyen kiváló alakulat az argentin nemzeti együttes. Az viszont kizárólag magyar számlára írható, mitől olyan szörnyűséges - mind morális, mind labdarúgó-színvonalában - a sportág jelenkori hazai változata. Ezért aztán különleges pozitívumként kezelhető, hogy a Manchester United azért érkezett hazánkba, mert a Debrecen - mai magyar csapattól teljességgel szokatlan módon - 8-0-ás összesítéssel vívta ki a jogot a BL-selejtező második fordulójában, hogy a harmadik körben a brit óriással találkozhasson. A DVSC a "horvátkerttől" messzemenően eltérő következmények tükrében is elismerést érdemel a Hajduk legázolásáért, de lássuk be, futballilag ez az egyetlen kedvező fejlemény. (A másik az, hogy Puskás Ferenc gyógykezelésére mégis tekintélyes összeg jutott.)
Ami pedig a parádékat illeti... Az amerikai profi liga legjobbjai ellen (5-0) már valóban díszelőadást produkáló Real Madrid játékosai Budapesten tizenegy fehér mezt tettek ki a pályára; azokban mosás nélkül kifuthatnak e hét végén a Cadiz elleni spanyol bajnoki évadnyitóra. Itthon negyvenötezren szurkoltak le korántsem kis pénzt azért, hogy odalehessenek a zsonglőrök mutatványaitól, ám a madridi edzések intenzitásától is elmaradó "mérkőzés" után legfeljebb azzal vigasztalhatták magukat, hogy személyesen látták Ronaldót, Zidane-t, Roberto Carlost, Beckhamet. Tényleg jól megfigyelhették őket: a bálványok nem mozogtak össze-vissza, sőt általában egy helyben álltak...
De kétségkívül idejöttek, nem úgy, mint jó néhány argentin, aki egyáltalán nem tette tiszteletét Budapesten. Noha a törzsgárdisták közül Ayala, Heinze, Sorin vagy Crespo pályára lépett a Puskás stadionban, állandó válogatott társaik nagy része nem tartott velük. S bár a 2-1-es vereséggel zárult találkozót megannyi PR-munkás utólag is megpróbálta jó színben feltüntetni, a meccs ugyancsak arról marad a leginkább "emlékezetes", hogy - ha másban nem - a hamis felhajtás tekintetében utolérhetetlen a magyar labdarúgás. Az argentin látogatás bukást jelentett abból a szempontból, hogy a dél-amerikaiak tréningjén a lelátók túlnyomó többsége üresen maradt - tavaly a brazilok edzésére 28 ezer néző gyűlt egybe -, és magán a mérkőzésen sem volt húszezernél több drukker a tribünökön.
A Manchester szintén "kiszúrt" a közönséggel. Noha a hajdúsági szurkolók függetleníteni tudták magukat az Old Traffordban elszenvedett - és a már a párosítás pillanatában ábrándnak tetsző továbbjutást gyakorlatilag is lehetetlenné tevő - súlyos vereségtől, a United volt olyan szívtelen, hogy a Puskás stadionban megismételte a sima hármast. És nem volt olyan szíves, hogy szerepeltesse Keane-t vagy Rooneyt, sőt a második félidőben már a vegyes csapatával játszott, az egyelőre nem éppen legendás Bardsleyt és Millert mozgósítva. Ezen túl nagyjából annyit adott ki magából, akár az argentin együttes - a Real Madridnál is csak valamivel többet -, de hát miért futballozott volna a szokásos tempójában, ha minden megerőltetés nélkül is 6-0-lal abszolválta a "kettős" mecscset?
Most itt állunk megfürödve, szerény élményekkel, továbbá a Puskás stadionban tíz nap alatt felöltött három "zakóval", két magyar és nyolc külföldi góllal. Amint azt - minden szánalmas mellébeszélés ellenére - tudni lehetett, ugyanott vagyunk, ahol az úgynevezett ünnepnapok előtt. Azaz nincs mese, a vendégek helyett a magyar futballt kellene "kitalálni".
Erre azonban már nem alkalmas ez az amúgy is szegényes píár...
? A csütörtöki brit lapokból ítélve "átok ül" a "vörös ördögök" vendégszereplésein a Puskás Ferenc stadionban. A Daily Mail szerint "három éven belül másodszor szenvedett demoralizáló sérülést a Manchester United Magyarországon". 2002-ben Wes Brown törte el a bokáját, míg szerda este a harmincéves Gary Neville esett össze már a 11. percben combizomszakadás miatt. Sir Alex Fergusonnal együtt a lapok is a pálya állapotát tették felelőssé az angol válogatott hátvéd, továbbá a helyére beállt Kieran Richardson és Paul Scholes sérüléséért. A The Independent tudósítója megjegyzi: a gyep ugyanolyan állapotban volt, mint a városközpontba vezető gyorsforgalmi út, melynek alapján a főpolgármestert "kátyúkirálynak" csúfolják. A lap szerint a manchesteri tréner láthatóan nem értékelte a helyzet humorát, Neville-t ugyanis egy "feldíszített golfkocsiban" vitték le a pályáról. A déja vu érzést Gabriel Heinze 20. percben elért gólja csak fokozta, hiszen egy héttel korábban hasonló helyzetben fejelt a hálóba Budapesten az argentin válogatott játékos. Ami a mérkőzés lefolyását illeti, a The Times szerint Heinze első gólja "lelohasztotta" a házigazdák lelkesedését. (Az "Indy" bámulatosnak tartja, hogy Heinze a 60. percben duplázott.) Edwin van der Sar kapus "munkanélküli" volt egészen az első félidő utáni hoszszabbításig, amikor vetődnie kellett, hogy hárítani tudja Sándor Tamás "erőteljes" szabadrúgását. A Daily Mail úgy véli: az MU végig "fenyegetően" játszott, noha a Debrecen "időnkénti előretörései" ellenére a továbbjutás Heinze első gólja után már nem volt kétséges. (R. H. V.)
