"Az árcentrum szerepét játszó kőolaj ára 2010-ig 26-30 dollár/hordó szinten mozog. A következő évtizedben azonban már erőteljesebb áremelkedés valószínűsíthető" - olvasható a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. Az új energiakoncepció alapkérdései című tanulmányában, mely a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium számára készült, és 2003 októberében jelent meg. Húsz hónappal később a kőolaj hordónkénti ára elérte a 60 dollárt. Új tanulmányt kellene talán rendelni?

Mivel a kőolaj részaránya a legnagyobb - 40 százalék körüli - a világ energiafogyasztásában, bizton állíthatjuk, hogy a többi energiahordozó ára is követni fogja az olajét. Például a gázé. Mi látszólag szerencsések vagyunk, mert Magyarország teljes energiafelhasználásának 43 százalékát teszi ki a földgáz, tehát némileg hígítva kapjuk a fekete levest. De mire is használjuk a földgázt? Erre már alsó tagozatos iskolások is kapásból tudják a választ: vegyipar, fűtés, sütés-főzés, erőművek, meleg víz, némi közlekedés... Ha azonban megnézzük, mire, milyen arányban, meglepő eredményt kapunk. Míg a nyári hónapokban 560 millió m3, addig a téliekben 1,8-2 milliárd a fogyasztás. Nem nehéz kitalálni, mi okozza ezt a hatalmas különbséget: a fűtés. A teljes földgázfogyasztásunk több mint felét, a teljes magyar energiafogyasztás több mint egyötödét fűtésre használjuk! Több energiát használunk fűtésre - jelentős részben az utca fűtésére -, mint közlekedésre és szállításra! Hol vannak már a régi szép idők, amikor a pincéből kellett a szenet nap mint nap felhozni, és befűteni, kihamuzni! Akkor becsültük meg utoljára az energiát! Bennünket még az energiaválságok sem érintettek meg igazán. A Szovjetunió még a legnagyobb zűr kellős közepén is rendületlenül szállított nekünk, de Nyugat-Európában a helyzet tényleg komoly volt. A két olajválság megtanította a Lajtán túliakat az energiatakarékosságra. Újabb idézet a GKI-tanulmányból: "A korábban erősen politikai indíttatású orosz-magyar energiakapcsolatok - noha fizikai-műszaki értelemben nem módosultak, de - ma már egyértelműen a kölcsönös gazdasági érdekekre alapozódnak. Miután az orosz gazdaságnak jelenleg nincsenek - és a vizsgált, 2020-ig tartó időszakban sem lesznek - az energiahordozók exportján kívül más, jelentősebb exportkapacitásai, így a szállítási érdekeltség és kényszer legalább olyan erős, mint a hazai ráutaltság. Az orosz ellátás tehát nemcsak gazdasági szempontból helyettesíthetetlen, hanem az ellátás biztonság oldaláról is megnyugtató." Déjá vu... Így gondolkodhattak a nyugatiak is a hetvenes években az első olajválság előtt... Túl azon, hogy a "biztonság oldaláról is megnyugtató" kifejezés már önmagában is idegesítő, az egész az elefánt és az egér viccéhez hasonlít. Amikor együtt átmennek a fahídon, a kisegér megszólal: "Hallod, hogy dübörgünk?"

Mennyi ma az energia tényleges ára? Ezt az Energia Hivatalon kívül senki nem tudja. Ha valaki a benzinkútnál tankol, többfajta adót is fizet. Ha 250 Ft-ért kap egy liter dízelt, akkor nagyjából 26 forint bruttó áron lesz 1 kWh energia boldog tulajdonosa. (Más kérdés, hogy járműve milyen hatásfokkal hasznosítja ezt az energiát.) A számlán persze nincs rajta, hogy köszönjük, Ön a vásárlásával enynyi és ennyi adóhoz juttatta a költségvetést. Ha valaki villamos energiát vásárol, cirka 34 forintot kell kWh-ként kipengetnie, ha viszont földgázzal fűt, mindössze 7 forintot. A földgázt használó állami támogatásban részesül, akár munka nélküli panellakó, akár úszómedencés luxusvilla-tulajdonos. Tavaly 70 milliárd forint támogatásban részesültek a lakossági gázfogyasztók. Most, hogy a gáz világpiaci ára emelkedik, az állam szemrebbenés nélkül átvállalja a lakossági többletterhek növekedését is.

Van persze támogatás a pazarlás megszüntetésére, az épületek energiatakarékos felújítására is. Ott a panelprogram - a fenti összeg egy tizedéből, a jövő évi költségvetés terhére...

Aztán itt az áfa. A földgázfelhasználó 15 százalék áfát fizet, aki viszont bármilyen energiamegtakarítást célzó szolgáltatást (épületgépészeti felújítást, hőszigetelést, nyílászárók tömítését) vagy terméket (hőszigetelő anyagot, napkollektort, szélerőművet, hőszigetelt nyílászárót) vásárol, 25 százalékot szurkol le. (Jövő évtől esetleg 20-at.) Szóval, mit támogat az állam: a gáz pazarlását a gáz megtakarításával szemben.

Hogy hova vezet mindez? A nyomott lakossági gázárral számolva az épületek energiahatékonyságát növelő beruházások megtérülési ideje irreálisan hosszú. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a hőszigetelés, a napkollektorok alkalmazása stb. ma néhány megszállott magánügye, neveltetés kérdése, úri passzió. Ma nem beszélhetünk Magyarországon energiatudatosságról csak energiatudatlanságról. A magyar épületállomány energiafogyasztása nemhogy nagy, hanem egyenesen katasztrofális. Egy átlagos magyar lakás energiafogyasztása 1,40 gigajoule/m2 évente, míg az EU-országokban (az újonnan csatlakozottak nélkül) 0,53! Az sem véletlen, hogy mi 0,44 tonnányi olajnak megfelelő mennyiségű energiával termelünk meg 1000 dollárnyi GDP-t, míg a németek csak 0,13 tonnával, az osztrák sógorok 0,11-gyel.

A lakossági földgázár szimbólummá, támogatása a mindenkori kormány szociális érzékenységének fokmérőjévé vált. A mai kormány nem nyúl hozzá a lakossági földgázárhoz, hiszen az ellenzék mindig ezt kéri rajta számon. Ha a mai ellenzék esetleg újra hatalomra kerül, szintén nem fog hozzányúlni, mert akkor az ellenzékbe szorultak kérnék számon rajta ugyanezt. Pedig miből támogat az állam? A mindenki által befizetett adóforintokból, vagy olyan bevételekből, amelyeket sokkal hasznosabb célra fordíthatnának. Ha nem lenne támogatás, a megmaradó 70 milliárdból lehetne támogatni a ténylegesen rászorulókat, és ösztönözni azokat, akik tenni akarnak valamit helyzetük (helyzetünk) javítására!

Ha semmi nem történik, és az energiaárak csak nőnek-nőnek, növelni kell a támogatást is. Egyszer azonban valakinek majd csak lépnie kell, de minél később történik meg ez a "lépés", annál drasztikusabb, fájdalmasabb, kijózanítóbb lesz.

Addigra elhúz Európa. Nemcsak a "régi", az "új" is. Majd integetnek nekünk az ablakból.

A szerző építészmérnök