A sarkvidéki ózonlyuk mérete a téli hőmérséklettel függ össze: minél hidegebbek a - déli sarkvidéken most véget érő - tél hónapjai, általában annál nagyobb lesz a rés az ózonpajzson. Az ózonréteg az űrből érkező, a földi élet szempontjából ártalmas ultraibolya sugárzás elnyelésében játszik fontos szerepet, a nagyobb ózonlyuk elvileg a sugárzással összefüggő betegségek (hályog, bőrdaganatok stb.) gyakoribbá válásával is járhat. 2003-ban 29 millió négyzetkilométeres nyílás keletkezett a déli pólus fölött, az ózonlyuk egészen Dél-Amerika déli területei fölé ért. Az idei szezonban 25 millió négyzetkilométeres a hasadék, ami megegyezik az utóbbi tíz év átlagával.

A prognózisok szerint az ózonlyuk átlagos kiterjedése a korábbi környezetszennyezések utóhatásaként a következő években még növekedhet, az évszázad közepére azonban akár be is gyógyulhat. Ehhez azonban az kell, hogy az iparilag fejlett országok továbbra is szigorúan betartsák az ózonkárosító anyagok (mindenekelőtt a freon és a halon) használatára vonatkozó korlátozásokat.