Azt kellett viszont folytatnia annak, aki autóval igyekezett megközelíteni a Puskás Ferenc stadiont, mert - a létesítmény történetének legkatasztrofálisabb szervezése következtében - az átjutás lehetősége a tű fokára emlékeztetett. Lehetett tűnődni, melyik a nehezebb: az arénába vagy a Bajnokok Ligájába bekerülni...

A Debrecen mindenesetre megpróbált úgy futballozni, mintha egálból kezdtek volna a csapatok - nem véve tudomást sem az angliai előzményekről, sem arról, hogy a besorolás, a játékosgarnitúra, a feltételek tekintetében (vagyis miben nem?) ég és föld a különbség -, s az első negyedóra végén vezetést szerezhetett volna, ha Dombi merészebb és Kerekes technikásabb. A középpályást váratlanul magára hagyták a manchesteri védők, ám ő lemondott arról, hogy a kapuig gyalogoljon, és továbbpaszszolt labdáját Kerekes szörnyen találta el. Sajnos Csernyánszki sem volt ügyesebb: a 19. percben bántóan rossz tempóban futott ki egy szögletrúgásra, és a mögötte érkező Heinze rutinból fejelhetett a jobb sarokba (0-1). A gól után a néhány száz tagú brit tábor azt kiáltotta: "Argentína, Argentína!", ami új korszak nyitányát jelentette a történelmi csatározások - és azok hosszú ideig tartó hatása - után...

Az immár 4-0-ás hátrány leterítette a Debrecent, s az első félidő további részében Smith veszedelmes fejesén és Sándor még veszedelmesebb szabadrúgásán kívül semmi nem történt: a United felvette a "ZTE-formát", a DVSC pedig úgy volt a pályán a BL-prológon, hogy lélekben már az UEFA Kupában járt. Ebben a periódusban nagyjából annyi élményt nyújtott a Manchester vendégjátéka, akár a Real Madridé meg az argentin válogatotté, és még ezekhez a szolid "bemutatókhoz" is rendre csak asszisztáltak a magyarok...

A második félidő elején a debreceni "keménymag" egy transzparenst feszített ki, amelyen zéró toleranciát hirdetett az üzleti futballal szemben, és melegebb éghajlatra küldte a vászon angol szövegében "maffiának" nevezett UEFA-t. Ennél lélekemelőbb volt, hogy Dombi a 47. percben jól cselezett és jól is lőtt, de labdáját a kosárlabdázó alkatú Van der Sar, ha nem is könnyen, "leblokkolta". Nem úgy Csernyánszki Heinze újabb fejesét: a hátvéd a 60. percben Giggs beívelését küldte menthetetlenül a bal sarokba (0-2). Az argentin játékos otthon van a Puskás stadion légterében: egy héten belül harmadszor emelkedett ki úgy, hogy megmozdulása nyomán módosítani kellett az eredményjelző tábla feliratán. Annak kezelőjét az utóbb megsérült, és már nem felváltható Richardson is foglalkoztatta: a 65. percben 17 méterről, amilyen lazán, olyan prímán a bal sarokba lőtt, s noha ekkor már legfeljebb a United-vegyes játszott, az argentin tangót követő angol keringővel Budapesten is megvolt "Manchester" (0-3).

Felhajtás ide, felhajtás oda, megint nemzetközi K. O. érte a hazai labdarúgást; igaz, erre a
0-6-os összesítésre számítani lehetett.

De mit mondanak most azok, akik nem átallották az utóbbi heteket "a magyar futball ünnepnapjainak" beállítani?

Csernyánszki sétája: epizód az újabb magyar K. O.-ból