Mindez a folyamatosság jegyében is értékelhető, hiszen egyfelől tudjuk, hogy a magyar kriminalisztika eddigi "legértékesebb" ügyéről van szó, másfelől mintha már bele kellene törődni a népi groteszk folyamatos jelenlétébe. A sztori számunkra is megismerhető formában azzal kezdődött, hogy nem éppen maffiaszerű módon, seprűnyelekkel elnáspángolták a pénzügyi felügyelet elnökét, aki erre csaknem mártírhalált halt, majd a vezető rendőrnyomozót valami zavaros süteményüggyel kiiktatták, egy rendőrtábornokot hasonlóan nagy formátumú indokkal vettek ki a sorból. Később az egyik kulcsszereplőt csótányokra hivatkozva költöztették, vagy mentették át a rendőrségi fogdából az ügyészségire, majd kiderült, hogy a nagy banki machinátor egy "rovott múltú" kőmívessegéd, s végül jött a bensőséges videojelenet Kulcsárral és az álmennyezettel, esetleg a légkondicionálóval, azaz a "lényegtelen részmozzanattal".

A legutóbbi közvélemény-kutatás szerint az emberek hetvenhét százaléka úgy véli, hogy sosem derül ki az igazság a K and H ügyben. Nem azért mondják, mert nem figyelnek. Az eddigiek alapján nem is kell felidézniük a Tocsik-ügy követhetetlen fordulatait, vagy az elsőfokú ítéletre már vagy hét éve váró Princz-ügyet, magukban már akkor is leírhatják a történetet.

Nem lehet szemükre vetni, ha nem érdekli őket már az, amivel a főügyész a Bagaméri-kitérő után folytatta a tájékoztatót. Pedig elmondta, hogy most először sikerült feltárni egy ilyen bonyolult sikkasztási ügy teljes rendszerét. Az ügyészség ezen túl elfogadta Kulcsár - videobejátszásokról is ismert - koncepcióját, amely szerint nem is ő találta ki a csalássorozatot, hanem Kerék Csaba, és meglehet, hogy még az a lendületes kulcsári okfejtés is termőre fordul, amely szerint tulajdonképpen nincs is kár, hiszen a gyanúsítottak lefoglalt vagyona, illetve négy cég a fedezet.

Csak aztán a hasznunkra ne váljon.

Mielőtt az emberek túlnyomó és hitetlen része lelkiismeret-furdalásba kezd, megnyugtatásul szögezzük le, ez a történet jogilag valószínűleg még csak-csak feldolgozható, de ami általa kiforgott az elit legkülönfélébb rétegeinek viselkedésmódjaiból, az minden szkepszist indokolttá tesz. A megtáncoltatott autópályapénzektől a frakcióvezetőhöz rohangáló brókeren át a Britton-autón járó pártpénztárnokon keresztül a sárt szivárogtató hírnökökig és naponta sajtótájékoztatózó politikai bulistákig. Idáig jutva: ha akadt is megnyugtató pillanat tegnap, amikor rend mutatkozott a káoszban, gondoljunk arra is, hogy a politika-közelieket momentán kihagyták az eddigi ügyekből. De mint Polt Péter egy lapinterjúban ma meglebbentette: kitartóak, azt ígérik, hogy az eddig kibontatlan szálakon is végigmennek.