Az Európai Unió nyugati felének sok országában jelentős iszlám kultúrájú kisebbség él. A vallási fundamentalizmus terjedése, a nők elnyomása, a hitehagyottnak minősített moszlimokkal szembeni erőszakcselekmények és a politikai terrorizmus hatására általánossá vált a felismerés, hogy az iszlám kisebbségek integrálását nem lehet pusztán a tolerancia és a multikulturalizmus segítségével megoldani, ahogy azt korábban képzelték. Így van ez Németországban is, ahol a rasszizmus vádjától félve korábban semmilyen etnikai kisebbséggel vagy vallási csoporttal szemben nem mertek fellépni.

Jutta Limbach, a Goethe Intézetek hálózatának vezetője korábban a német alkotmánybíróság elnöki tisztét töltötte be. A Perlentaucher német metazinban megjelent cikkében, amely a signandsight.com jóvoltából angolul is olvasható, szembefordul azzal a népszerű követeléssel, hogy a szabadságjogok korlátozásával kell gátat vetni a fundamentalizmusnak, és elejét venni a terrorizmusnak. Sőt, arra utal, hogy a kollektív kulturális jogok irányában kellene kiterjeszteni a szabadságjogokat.

A hatvanas évektől kezdődően az észak-amerikai és nyugat-európai országokba egyre több bevándorló érkezett – írja Limbach. – „Mind többen élnek olyan emberek között, akik nemcsak máshogy öltözködnek, mást esznek és mást isznak, de más nyelvet is beszélnek, máshogy gondolkoznak és másban hisznek.”

A kulturális, vallási és etnikai sokszínűség számos kérdést vet fel. Megengedhető-e például, hogy diáklányok az iszlám vallási előírásnak megfelelő fejkendőt viseljenek az iskolában? Elfogadható-e, hogy bizonyos vallási rítusok során az állatokat törvénybe ütköző módon vágják le?

Két egyszerű és határozott választ szoktak adni az ilyen kérdésekre. Asszimiláció vagy multikulturalizmus. Az asszimiláció hívei a befogadó kultúra átvételét írnák elő a bevándorlóknak. A multikulturalizmus hívei szerint pedig mindenkinek joga van megőrizni és ápolni a hagyományait.

A nyugat-európai nagyvárosokban azonban mára elkülönült, főleg bevándorlók lakta etnikai és vallási közösségek, úgynevezett „párhuzamos társadalmak” alakultak ki. Ezért a kérdés már nem az, hogy mit várjunk el az egyes bevándorlóktól, vagy mit engedjünk meg nekik.

„Elsősorban nem a szegénység és az iskolázatlanság a szélsőséges nézetek elfogadásának oka – utal Limbach a londoni terrortámadások elkövetőire. – Lassan kezdjük megérteni, hogy a bevándorlók és gyermekeik a spirituális talajvesztettségtől és a kiközösítettségtől szenvednek (állítólagos) nyílt társadalmunkban.”

A Harmadik Birodalom múltjának árnyékában a német alkotmány a mai napig csak egyéni jogokat ismer el, kollektív kulturális jogokat nem. Korábban a szociáldemokraták javaslatot tettek ugyan az alaptörvény kiegészítésére nemzeti és etnikai kisebbségvédelmi rendelkezésekkel, de az asszimilációpárti konzervatív többség nem támogatta a kezdeményezést.

Az alkotmányban nem fordul elő a tolerancia szó, de a világnézeti semlegességből következik, hogy az államnak általában el kell fogadnia a különféle vallási és kulturális hagyományokat. De ez nem jelenti, hogy a toleranciának nincsenek határai. „Az alkotmány alapértékeit még egy vallási kisebbség rítusai sem sérthetik meg – írja Limbach. – Ami vonatkozik az emberi méltóságot és szabadságot sértő szimbólumokra is.”

A női körülmetélés fizikai károsodással jár, ezért nyilvánvalóan nem tolerálható. Más, fizikai sérelmet nem okozó vallási szabályok ügyében azonban nehezebb állást foglalni. Az alkotmány korábbi legfőbb őre szerint esetről-esetre kell megvizsgálni, hogy valamely vallási szimbólum sérti-e az emberi méltóságot és szabadságot.

A vallási szimbólumként viselt fejkendő nem kifogásolható. Más a helyzet az egész arcot és testet eltakaró lepellel. "A teljesen elfátyolozott nőt - írja Limbach - megfosztják attól a lehetőségtől, hogy mások individuumnak tekintsék."