Geoffrey Macnab írásában a film történetét idézi fel, kiemelve, hogy Kertész auschwitzi és buchenwaldi tapasztalataira alapozódott a félig önéletrajzi ihletésű regény, a Sorstalanság, amellyel elnyerte a Nobel-díjat, és nagymértékben a díjnak köszönhető, hogy azóta elkészült a regény moziváltozata is. A brit újságíró ismerteti a Koltai Lajos rendezte film forgatásának fordulatait és idézi Kertészt, aki végül is a filmet tartalma ellenére "paradox módon" nagyon szépnek tartja.

A film eddig lelkes kritikákat kapott, egyesek a Schindler listájához hasonlították, de Kertész "giccsnek" tartja az utóbbit és hangsúlyozza, hogy a két alkotás meseszövése teljesen más - olvasható a brit lapban. A The Guardian szerzője Kertész Imre szavai alapján felidézi a regény történetét is, megemlítve, hogy csak a vasfüggöny megszűnése után kezdték nemzetközi irodalmi díjakkal elismerni és a producerek is csak ezt követően kezdtek foglalkozni megfilmesítésének gondolatával.

A filmet ismertetve a The Guardian felhívta a figyelmet az olyan felkavaró jelentekre, mint az auschwitzi rámpára történő érkezés, amelyet "perverzen jó hangulat jellemez", hiszen "a magyar zsidók nem tudták, mi vár rájuk", s a film főhősének visszatérését Budapestre, amikor az emberek megdöbbennek, hogy a túlélő fiú "honvágyat érez a tábor iránt".