A Magyar Nemzet és az Index.hu meg nem nevezett, de általuk megbízhatónak mondott forrásokra hivatkozva azt közölte, hogy Sz. I. (azaz, mint azt az Index megírta: Szatmári Ildikó) az Oktatási Minisztériumban és a Határon Túli Magyarok Hivatalában (HTMH) is dolgozott. Ez utóbbi helyen a hölgy C típusú ellenőrzésekor merült fel a gyanú, hogy kapcsolatban állhat a román hírszerzéssel. Egykori hivatalbeli felettese, Bálint-Pataki József a Magyar Nemzetben felháborítónak tartotta és visszautasította, hogy intim viszony alakult volna ki közte és Szatmári Ildikó között.
Sajtóértesülések megemlítik, hogy olyan dokumentumok is egyes román hatóságok kezébe jutottak, amelyek nyilvános magyarországi adatbázisokból nem szerezhetők be. Például - állítja a Magyar Nemzet - a magyar közigazgatási adatbázisból kijutott Romániába és Ukrajnába az összes magyarigazolvány-tulajdonos személyi adata. A lap informátorai említést tettek olyan, Romániában folyó perekről, amelyekben a román hatóságok csak Magyarországról beszerezhető, nem nyilvános kuratóriumi jegyzőkönyveket és magyar közigazgatási fejlécet viselő leltári íveket mutattak be állításaik igazolására.

A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok egyetlen lapértesülést sem kívántak kommentálni. A szolgálatok egyik illetékese annyit mondott: a nemzetbiztonsági szervek eddig sem mentek el szó nélkül amellett, ha műveleti vagy a tevékenységükkel összefüggő más, titkos információik napvilágra kerülnek. Sejteni engedték azonban, hogy a sajtóban megjelent értesülések egy része a valóságos eseményeket erősen eltorzítva tartalmazza, s vannak bennük dezinformációk is.

A szolgálatok arra a kérdésre nem válaszoltak, hogy milyen lépéseket tesznek a kémtörténet kiszivárogtatóinak azonosítására. Csak annyit mondtak, hogy az államtitkot azoknak is meg kell őrizniük, akik képviselőként, a nemzetbiztonsági bizottság tagjaiként jutnak azokhoz.

A Magyar Nemzet írásaiban fellelhetők olyan utalások, mutattak rá titkosszolgálati források, hogy az információk a nemzetbiztonsági bizottság számára adott tájékoztatóból származhatnak. Ez másfelől tekintve megerősíti, hogy van ügy, s azt olyan jelentőségűnek ítélte a Nemzetbiztonsági Hivatal, amelyről a törvény értelmében kötelezően tájékoztatnia kell a parlament szakbizottságát. Ez esetben ismét felmerül a kérdés: kik és miért szivárogtatták ki több sajtóorgánumnak a testületi ülésen elhangzottakat, s miért nincs ezzel kapcsolatban egy szavuk sem a titkosszolgálatoknak?