Az mindenesetre érdekes, hogy ilyen igény az elődeivel kapcsolatban nem merült fel komoly formában. Nem kevésbé, hogy ezt most - Sólyom augusztus 20-i beszéde, illetve néhány lapinterjúja hatására - Tőkés László fogalmazta meg. Érdekes, de nem meglepő - az új államfő antréja ad alapot ilyen "össznemzeti" várakozásokra. Sólyom hivatalkezdése valóban nem mondható szokványosnak; az elnök - érzékelhetően tudatosan megválasztott ügyekben - nyilvánított sarkosnak ható véleményt. Érthető, ha a debütáló nyilatkozatok visszhangot váltottak ki itthon és külföldön egyaránt. Az viszont már nem biztos, hogy ennek feltétlenül elégedettséggel kellene eltöltenie az új államfőt. Megfontolás tárgya lehet az is: tényleg jól határozta-e meg a kezdő súlyt első elnöki gyakorlataiban.

Mert akárhogy nézzük is a dolgot, Sólyom László jelenleg tanuló államfő, még ha erről ő láthatóan nem is vett eddig tudomást. És nagy magabiztossággal olyan fajsúlyos kérdésekben is bátran foglalt állást, amelyekben előélete alapján nem várható tőle, hogy otthonosan mozogjon. Így például Sólyom hivatásszerűen eddig még nem foglalkozhatott klasszikus külpolitikával - talán ezért is sokan felkapták a fejüket az EU deficites demokratizmusáról vagy az USA belbiztonsági politikájáról, netán a kettős állampolgárság külső összefüggéseiről tett megjegyzései hallatán. E - bővebb kifejtés nélkül maradt - gondolatforgácsok némelyikét egyesek nyilvánvalóan bakinak érzékelik most. Nem minden alap nélkül.

Egy jogtudósnak például meglehet a maga véleménye Washington terrorellenes intézkedéseinek emberjogi vonatkozásairól - de egészen más megítélés alá esik mindez, ha egy megválasztott államfő erre hivatkozva helyezi kilátásba amerikai látogatásai esetleges lemondását. Ugyanígy nem teljesen érthető az sem, miből gondolja az új államfő, hogy az Európai Unió döntési mechanizmusai nem elég demokratikusak. Mihez képest?

De valóságos malomkövet dobott a vízbe Sólyom László a kettős állampolgárság augusztus 20-i felemlegetésével is. Tőkésnek minden jel szerint tetszhetett, amit erről mondott az új államfő - nem biztos, hogy a választások elé néző Dzurinda és a többi szomszédos kormány feje is így érez. Márpedig a Velencei Bizottság egykori tagjaként Sólyom a státustörvény viszontagságai kapcsán tapasztalhatta, hogy a szomszédok és a nemzetközi intézmények jóindulata nélkül kisebbségi ügyekben több mint bonyodalmas az előrelépés a mai Európában.

Mindezek ellenére persze egy dolog semmiképp sem vitatható el az elnöktől: a hivatala iránti nagyfokú elhivatottságérzés. Nyilatkozataiból ítélve Sólyom most tapogatja ki az államfői hatalom korlátait, s próbálgatja: meddig lehet elmenni? Ezért is célszerű, ha megnyilvánulásait egyelőre kísérleti léggömbnek tekintjük. Működését pedig azzal a tapintattal és rokonszenvvel kísérjük, amellyel már csak eddigi tudósi, közéleti szereplésének is tartozunk. Egyébként is: a száz nap türelem nemcsak a hivatalba lépő kormányokat, hanem a frissen beiktatott államfőket is megilleti. Még ha ők erre esetleg nem tartanának is igényt.

Egy dolog már most is nyilvánvaló. Sólyomban rögzülni látszik a meggyőződés: az elnöki hivatal önálló hatalmi centrumként működhet. Ez meglehetősen új fejlemény az eddigiekhez képest. Hogy aztán egy ilyen esetleges elnöki vállalkozás kiegyenlítő hatással járna-e a mai magyar politikában vagy sem, az e pillanatban még kiszámíthatatlan. Ugyanígy az is, hogy Gyurcsány Ferenc a maga szempontjából ebben megerősítést látna-e vagy inkább konkurenciát. Orbán Viktorról már nem is beszélve.