Zsidó kontra izraeli
Izrael most a legkevésbé sem higgadt. A vallásos cionisták - Saron mellett - a számukra érzéketlennek tűnő világi izraelieket szidják sorsuk miatt. A szekulárisok pedig - általánosítva - a vallásosakat hibáztatják az ország érzelmi megrázkódtatásaiért. A vallásos cionizmus válsága egyben a cionizmus újragondolását is jelentheti Izrael számára.
A vallásos cionisták - a telepesek nagy része - olyan kisebbséget képeznek az izraeli társadalomban, amely jó ideje kulcspozíciókat tölt be a hadseregben, az oktatásban. A baloldal szerint túlreprezentáltak a politikai döntéshozásban. Céljuk, a Nagy-Izrael megteremtése, úgy tűnik már nem Izrael célja. Legalábbis a korábban minden elképzelhető eszközzel ezért harcoló Saroné biztosan nem. Légüres térbe kerültek a vallásos cionista vezetők. Az izraeli sajtóban önkritikát gyakorolnak e tábor képviselői: túlzott magabiztosságuk, arroganciájuk, a világi Izrael lenézése, a párbeszédre való képtelenségük vezethetett oda, hogy az ország "másik része" viszonylag könnyen lemondott a már eddig is tehernek tekintett Gázai övezetről. A vallásos cionisták először vesztettek csatát saját földjükön, saját kormányukkal, népükkel szemben. Ez lökés lehet egy még szekulárisabb állam, politika felé. Saron megosztani tudott. Vajon tud-e egyesíteni is?