A szombati ünnep csúcspontjának számító, tizennégyezer rakétát "bevető" tűzijáték - neve szerint - A hidak játéka, ám a gyakorlatban a blokádja is volt. A Lánchíd, a Szabadság híd és az Erzsébet híd lezárása miatt kiváltképp a taxisok jártak jól, az égi fénykavalkád végeztével is órákig lehetetlen volt gyalogosan "áthidalni" a Buda és Pest közötti távot. A budai Várban fürtökben csüngtek a kőpárkányokon a látványra éhezők élelmesebbjei - mások a lőréseken kukucskáltak. A Lánchíd budai oldalán állók közt érdeklődve, alanyaink elsöprő arányban csalódottan fogadták a Himnusz helyett nyitó Geszti Péter-Oláh Ibolya produkciót. Két biciklis hölgy az utolsó akkordra nyeregbe pattanva harsogón fejtegette: aki ezek után tapsolni akarna, masírozzon át előbb a pesti, "a szoci" rakpartra. Szintén zavaró elemként hatott itt egy póznára kitűzött hatalmas, kézzel - és helyesírási hibával - írt apróhirdetés: "Kárpotlási jegyet vennék". A Lánchíd kolbászos sátránál étkező román vendégmunkásoké volt az első csoport, amely osztatlan örömmel áradozott a tűzijátékról, amelyhez Márta István csángó motívumokra építő műve nyújtotta a zenei hátteret.

A dzsessz, rockopera, légi cikázás csodálóin túl a vásári hangulat, a néphagyományok, népművészet is teret kapott az ünnepen. A Vajdahunyad várában az idén másodszor megrendezett Kenyérfesztiválon a Magyar Pékek Fejedelmi Rendje tartott kóstolóval egybekötött bemutatót. Emellett többek közt kézműves-foglalkozások, népi játékok, bábelőadás fogadta az ide látogatókat. Népviseletbe öltözött leányok és legények nemzetiszín szalaggal átkötött friss kenyérrel köszöntötték a megjelenteket. A honfoglalás korát idéző agyagharang-kemencék nem csupán látványosságként, szó szerint is üzemeltek.