Máig emlékezetes lehet Szűrös Mátyás 1989-es ideiglenes köztársasági elnöki beszéde Kedves elvtársak! megszólítással, de sok-sok Szent Istvánnal. Is-is beszédekre éppen jó ez a nap. Azt viszont tudni kellett, hogy az új köztárasági elnök, Sólyom László nem ilyet mond. Ő alkotmánybírósági elnökként már bizonyította, hogy nemcsak a megoldandó feladatra van gondja, hanem az erre szolgáló eszköz, az általa vezetett intézmény lehetőségei is módfelett izgatják. Nem eredménytelenül: ítéleteikkel a láthatatlan alkotmányt bontották ki szerfelett gazdagon. (Ezzel viszont ők izgattak fel sokakat.) Kérdés, hogy talál-e az államfői tisztségben is még fel nem mutatott lehetőségeket. Beszéde valószínűsíti, hogy igen. Jogi újításokról szólt például, amelyeknek segítségével a határon túliakról szóló "fájdalmas" népszavazás következményei orvosolhatók. Első nagy nyilvános beszédének ez a vezető gondolata jelzi, mit tart igazán fontosnak, egyben problematikusnak az államfő, és milyen eszközöket kíván igénybe venni. Pontosabban: szavakon túli eszközöket is kíván igénybe venni. Az aktivista alkotmánybírósági elnökről szóló egykori viták anyagát esetleg át lehet majd emelni az államfői funkció mibenlétét taglaló pengeváltásokba.

Orbán Viktor augusztus 20-i vezérmotívuma is ebben a körben mozgott, de más tónussal élt. A rendszerváltozás - és tőle szokatlan módon a szocialisták által bevezetett fogalmat használva -, a jóléti rendszerváltozás után a magyarság közös ügyének a nemzet egyesítését mondta. Nem először: 2000-ben, a millenniumi augusztus 20-án, miniszterelnökként a Kossuth téren Emese álmát idézve szinte mással sem foglalkozott, majd akkor úgy zárta beszédét, hogy "az álmok nem ismerik a határokat".

Az ünnep nemzetegyesítő motívumkincsében ezek voltak a polgárilag jól szituálható mozzanatok, s idetartozik Dávid Ibolya erdélyi látogatása is. Más megnyilvánulások viszont felidézték a (nevezzük így) politikai manipulációban vétkesekről szóló istváni dekrétumot: "Ha valaki két ispánt hazug hírhordozással áltat... fizesse meg kétszer hamis nyelve váltságát a hazugságért. Ha csak egynek susárlott, messék ki a nyelvét." Kérdés, hogy a MIÉP már nem igazán nagy gyűlésén - a népszavazásra hivatkozva - lelkes gyűlölködésre biztató Hegedűs Lórántot vagy az árulók felnégyelését szorgalmazó Csurka Istvánt melyik istváni törvény alá lehetne vonni. Hogy susárlottak, az biztos.

Ami a baloldalt, illetve a liberálisokat illeti, kevéssé bonyolították túl a beszédeket. A nemzeti egység vétkes megbontójának nevezték a Fideszt, másfelől elmondták, hogy bár ez alig érezhető menet közben, a felemelkedés történelmileg kivételes pillanatait éljük.

Másként látszik tehát ez az ünnep is jobbról, másként balról. Ha felidézhetnénk azonban a jogot osztó Szent Jobb képét, s elképzelnénk, vajon miként lehetett volna imára kulcsolni a bal nélkül, legalább ebben az ünnepben találhatnánk valami közöset, ami nem mások rovására érvényesül.