Tudni lehetett, hogy 1956-ban vezetőségi tagja volt a Petőfi Körnek, ezért éveken át középiskolában kellett tanítania. Kurzusainak népszerűségét azonban a hírnév csak megelőlegezte. Hogy Huszár gyakran kapott tapsot hallgatóitól, az annak köszönhető, hogy kiváló előadó volt. Máig az. Ezen túl nagyformátumú tudományszervező, tudós és közéleti ember.

1963-tól 1990-ig tagja volt a Valóság című folyóirat szerkesztőségének, ilyen minőségében is meghatározó alakja lett a Kádár-korszak szellemi életének. Óriási energiát fordított a szociológia tudományának magyarországi elismertetésére, egyetemi oktatásának legalizálására, megszervezésére. 1969-től 1983-ig a szociológiai tanszéket, 1983-tól 1992-ig a Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetet vezette az ELTE-n. 1992-ben "leadta" az intézetvezetést, 2000-ig professzorként tanított.

Tudományos munkásságának témáit felsorolni sem egyszerű. Foglalkozott értelmiségtörténettel és értelmiségszociológiával, tudásszociológiával és a magyar szociológia történetével, érték- és erkölcsszociológiával, államszociológiával, az államszocializmus politikai rendszerének működésével. E diszciplínák művelése adott alkalmat, illetve lehetőséget Huszár számára, hogy a szélesebb értelmiségi közönség érdeklődésére számot tartó munkáit megírja. Az 1970-es évek második felében készített interjúkat a nyugati magyar emigráció kiemelkedő személyiségeivel: Cs. Szabó Lászlóval, Fejtő Ferenccel, Kovács Imrével, Gombos Gyulával és Nagy Ferenccel. Ugyanebben az időben születtek Bibó Istvánnal folytatott beszélgetései. A magyar progresszió számára eminensen fontos két alakja, Bibó István és Erdei Ferenc életművének kutatásában és megismertetésében kiemelkedő szerepet vállalt. Az ő szerkesztésében jelentek meg 1986-ban Bibó István válogatott tanulmányai. Részt vett abban az igen magas színvonalú tudományos ismeretterjesztésben is, amit a Magyar Rádió és a Magyar Televízió végzett a Dunánál, illetve a Gólyavári esték című sorozatokkal. 1982 óta tagja a Magyar Tudományos Akadémiának.

A rendszerváltás idején megpróbálkozott a politikai pályával: 1990 májusától szeptemberig az MSZP parlamenti képviselője volt. Ezután egy rendkívül termékeny tudományos életszakasz kezdődött Huszár Tibor életében. Egyebek között megjelentette angolul Erdei Ferenc válogatott írásait, könyvet írt az 1968-as prágai tavaszról. Kétségtelen, hogy Huszár legnagyobb érdeklődést kiváltó műve Kádár Jánosról szóló biográfiája volt, amelynek első kötete 2001-ben, a második 2003-ban jelent meg. Az első kötetről nem akármilyen recenzens írt a Magyar Tudományban, az MTA folyóiratában. Vekerdi László, a megvesztegethetetlen kritikus méltatása szerint: "Huszár könyvének egyik nagy érdeme, hogy sohasem hivatkozik tényekre. Jegyzőkönyvekre, jelentésekre, levéltári jelzetekre, magánlevelekre, kéziratos és nyomtatott emlékezésekre, egyéb mendemondákra, közhiedelmekre, legendákra, a témájával bármilyen szálon összefüggő másodlagos irodalomra hivatkozik... és az olvasóra bízza a döntést. Az elfogulatlan olvasóra." A Kádár-biográfia második kötete hasonló elismeréseket kapott. A két kötet megjelenése közben, 2002-ben Huszár vaskos könyvben adott ki válogatást Kedves, jó Kádár elvtárs címen a néhai pártfőtitkár levelezéséből. E munkák értékét nehéz túlbecsülni, ha tudjuk, hogy történeti irodalmunk máig nélkülözi a Horthy Miklós-életrajzot.

Huszár azonban nem pihen. Beszélgetések Nyers Rezsővel címmel interjúkötetet jelentetett meg 2004-ben, amely nélkülözhetetlen forrásmunka a Kádár-korszak megértéséhez. Idén pedig Találkozások címmel adta ki a jeles magyar emigránsokkal készített interjúit.

Az 1930. augusztus 20-án született Huszár Tibor most hetvenöt éves. Az életet figyelő, eleven szellemű gondolkodó, aki egy nemrég adott interjújában sokadszor hívta fel a figyelmet a bibói gondolat mai érvényességére: "1945 és 1948 között, amikor a maihoz hasonlóképp hiszterizált légkör uralkodott, a bal- és a jobboldal között süketek párbeszéde folyt, Bibó a kiegyezés lehetőségét kereste. Gyakran rásütötték, hogy utópista, ábrándozó. 1989-ben mégis megtörtént a kiegyezés: a békés átmenet a bibói gondolat igazolása volt. A mai politikai hisztériák nem csak a pártok hisztériái. Arról tanúskodnak, hogy a Bibó által felvázolt csapdák sora, a kompromisszumkészség hiánya, a fejetlenség milyen mélyen gyökerezik a magyar társadalomban. A leggyakrabban idézett Bibó-gondolat: »Demokrata az, aki nem fél.« Ez önmagában értelmetlen, minden emberben vannak félelmek. Az idézetet folytatni kell: demokrata az, aki nem fél a másságtól, az ellenvéleménytől."