Egy települést nem lehet pusztán számokkal jellemezni, de a szikár adatok olykor mégis beszédesebbek minden jelzőnél. Így van ez egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistelepülés, a magyar-ukrán határon fekvő Uszka esetében, amelynek - s most lássuk a számokat - összesen 364 lakosa van, a lakosság 85 százaléka roma, és a lakosok 95 százaléka részesül valamilyen szociális segélyben. A természetes népszaporulatnak - és kisebb mértékben a betelepüléseknek - köszönhetően az utóbbi tíz évben mintegy százzal nőtt a község lakossága.

Könnyen azt hihetnénk, hogy egy ilyen statisztikai mutatókkal rendelkező községben - kiváltképp az ukrán határ szélén - megállt az élet. Hogy ez mennyire nem így van, azt is ugyancsak számadatok jelzik: az évente mintegy 28 millió forintos költségvetésből gazdálkodó Uszka a közelmúltban 73 millió forintot nyert a roma telepeken élők lakhatási és szociális integrációs modellprogramja keretében az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumtól.

Sértő-Radics István szabad demokrata uszkai polgármestertől - aki háziorvosként több mint tíz éve dolgozik a faluban és a szomszédos Tiszabecsen - megtudtam, hogy a pénzt a romák lakásainak felújítására, új házak építésére, valamint egy helyi tanoda kialakítására szánják.

- Ez a 73 millió forint, amely Uszka éves költségvetésének a többszöröse, meg fogja mozdítani a falut - magyarázza érdeklődésemre a polgármester. - A fejlődésnek az oktatás a kulcsa, ezért a program egyik legfontosabb eleme az említett tanoda, amely lehetőséget biztosít a képzetlen felnőttek számára az általános és középiskolai osztályok befejezésére és más jellegű felnőttoktatásra is. Ha az uszkai romák iskolai képesítést szereznek, munkát is könnyebben találnak.

Ha az ember végigsétál a pici falu főutcáján, mindenütt beszélgető, sétálgató embereket láthat napközben is. A helyi kisboltban tanúja voltam, hogy egy roma asszony nem tudott kifizetni huszonöt deka párizsit, merthogy neki csak húsz dekára volt pénze. Nem is csoda, hiszen a faluban munkahely alig van: mint megannyi más elmaradott településen, a legnagyobb foglalkoztató itt is az önkormányzat.

- Nem lesz ez mindig így - szögezi le Sértő-Radics István. - A tárcától elnyert pályázati pénzen megvalósított programban több tucat embernek tudunk munkát adni legalább egy éven keresztül, ami egy ilyen kis faluban igen nagy szó.

Arra a kérdésemre, hogy ha felhasználták a pályázati pénzt és véget ér a program, vajon milyen élet vár az uszkaiakra, a polgármester azt válaszolja:

- Meg kell érteniük az embereknek, hogy az önkormányzat nem olyan, mint egy gondoskodó apuka, aki mindent megold a gyerekei helyett. Mi a magunk eszközeivel kijelölünk egy utat, és azt mondjuk: emberek, erre el lehet indulni, ha gondolják, vágjanak bele.

A helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke, Borbély Lászlóné azt mondja, hogy Uszkának az elnyert 73 millió forint annyi, mintha egy nagyváros 10 milliárdot kapott volna.

- Ha megújulnak a romák házai, nemcsak a falu képe változik meg, hanem a lakosok élete is - mondja a mindig mosolygós arcú asszony. - Most épületről épületre járunk és felmérjük, hogy kinek mit kell felújítani az ingatlanán. Bízunk abban, hogy a tervezett tanodába sokan jelentkeznek majd, mert Uszkában igyekvő, szorgos cigányok laknak. Vannak persze hanyag életet élők is, de nekik példát mutatunk abból, hogyan lehet rendezett viszonyok között élni.

Később jövök rá arra, hogy mi a Borbély Lászlóné arcán fénylő örök mosoly titka: tagja az Uszkában mintegy ötven - az országban pedig több ezer - hívőt számláló Szabad Keresztény Gyülekezet nevű egyháznak. A gyülekezet helyi pásztora a 43 éves, kétgyermekes Orgován Jenő, aki a kisebbségi elnökhöz hasonlóan boldog, kiegyensúlyozott ember.

- A gyülekezetnek nagy szerepe van abban, hogy Uszkában nincs ellenségeskedés a romák és a magyarok között, s hogy a cigányok nagy többsége rendes, dolgos ember - mondja a férfi. - Igaz, hogy a faluban nincsen sok munkahely, de mi megtaláltuk a módját a munkának: sokan uborkát termesztünk, ami nem sok, de tisztességes jövedelmet hoz a konyhára.

Az uszkai cigányok szeretettel emlegetik Demszky Gábor budapesti főpolgármestert, aki 1979-1980-ban szociológiai kutatásokat végzett a faluban, számos fotót készített, s azóta is rendszeresen visszajáró vendég.

- Demszky Gábor minden évben magával visz uszkai cigánygyerekeket Pestre az állatkertbe és a Vidám Parkba - mondja Borbély Lászlóné. - Sokat jár ide, és próbál nekünk segíteni. Ezt csak azért említem, mert igenis létezik összefogás a magyarok és a romák között, és ha nagyon akarjuk, még a főváros sincs olyan messze.

Uszka önkormányzata pár évvel ezelőtt a fővárosi önkormányzattól kedvezményesen megkapott egy hulladékszállító teherautót, s ezzel a járművel éveken át az uszkaiak gyűjtötték össze a környékbeli települések kommunális szemetét. Ha nem is sokat, de ez is rendszeres bevételt jelentett. Ma már másképp oldják meg a szemétszállítást, de azért ez máig jó példa arra, hogy Budapest tényleg nincs olyan messze Uszkától - de csak ha a magyarok és a romák is úgy akarják.

Orgován Jenõ az imaház elõtt