Olvasás az agyban
Fél évszázaddal ezelőtt dr. Solomon Asch szociálpszichológus érdekes kísérletbe fogott. Ehhez olyan feladatot adott a vizsgálatba bekapcsolódó önkénteseknek, amit ötéves gyerekek is el tudnak végezni: kaptak két kártyalapot, az egyiken egy vízszintes vonal volt, a másikon három vízszintes vonal, amelyek közül az egyik ugyanolyan hosszú volt, mint az első kártya magányos vonala. A kísérleti alanyoknak ki kellett választaniuk, hogy a három vonal közül melyik azonos hosszúságú az első kártya vonalával. A feladat pusztán azzal volt megbolondítva, hogy voltak "beépített" emberek, akik időnként helytelen választ mondtak a kísérleti alany előtt. Az eredmény mindenkit megdöbbentett: négyből három ember legalább egyszer az előtte elhangzó helytelen válasszal értett egyet, illetve négy emberből egy a válaszai felében követte a társai által sugalmazott helytelen választ. Dr. Ascht 1996-ban bekövetkezett haláláig izgatta, hogy vajon az emberek tudták-e, hogy helytelen választ adtak, vagy a csoport hatására megváltozott valóságérzékelésük. A tudományos választ azonban már nem érte meg.
A mostani, lényegében az ötven évvel korábbi tesztet megismétlő kutatást dr. Gregory Berns, az atlantai Emory Egyetem pszichiátere és idegtudósa vezette. Az eredmény június vége óta a Biological Psychiatry című folyóirat online változatán olvasható. A Berns-csapat az azóta kifejlesztett és az elmúlt években egyre inkább elterjedő fMRI-berendezést használta. Az új kutatás éppen azért tudott válaszolni az évtizedekkel korábban feltett kérdésre, mert az új képalkotó technikával - funkcionális mágneses rezonancia imageing (fMRI) - működés közben vizsgálható az agy: a működő agyterületek sokkal több oxigént fogyasztanak, sokkal több vér jut el hozzájuk, az fMRI pedig képes érzékelni az áramló vér mennyiségét (a vér hemoglobinmolekuláinak vagy a hidrogénatommagoknak a mágneses rezonanciáját észlelve). Így pedig megmondható, hogy az adott feladat végrehajtásakor mely agyrészek dolgoznak.
Az elmúlt két évben rohamosan megnőtt az fMRI használata az idegtudományokban. Egyes tudósok szerint ez a technika hatalmas ugrást tesz lehetővé az agyműködés felderítésében, végre működés közben tárul fel előttünk a "fekete doboz". Az fMRI felbontása 1,5 mm x 1,5 mm x 4 mm-es, azaz rizsszemnyi területet is képes elkülöníteni; az agy összesen 150 ezer ilyen rizsszemnyi méretű térfogatból áll. Magát a berendezést egy kémikus találta fel, Paul C. Lauterbur, aki 2003-ban Nobel-díjat kapott felfedezéséért.
Dr. Berns 32 kísérleti alanya 41 százalékban adott társai nyomására helytelen választ, és eközben agyuk látásért felelős tarkótáji területe volt aktív, a tudatosságért, a tervezésért és a magasabb rendű gondolkodásért felelős homloktáji területek pedig passzívak maradtak. Azok a bátrak, akik megőrizték független döntéshozó képességüket, és kiálltak saját hitük mellett, az érzelmekért felelős középagyi területeiket használták - mutatta ki az fMRI-vizsgálat. "Azt szeretnénk hinni, hogy a látásunknak hiszünk. Azonban az derült ki, hogy a látás annyit jelent, elhisszük, amit a csoportunk hisz" - kommentálta az eredményeket a kísérletvezető. - "Vannak olyan szociális helyzetek, például a választások, amikor a többség igazsága érvényesül, sőt a többség esetenként a kollektív bölcsességet jeleníti meg. Ha azonban a többi ember látásmódja befolyásolja, hogyan érzékeljük a külvilágot, akkor az igazság kerül veszélybe. Ha tudatában vagyunk ítélethozatali képességünk sérülékenységének, nagyobb eséllyel kerülhetjük el a konformitás hibáit."
Dr. Gregory Berns vizsgálata beleillik abba az évtizedes trendbe, amelyben a tudósok kétségbe vonják a józan ész, a racionalitás vezető szerepét a döntéshozatali folyamatokban. A nagyközönség számára is érthető formában Antonio Damasio neurológusprofesszor fogalmazta ezt meg: Descartes tévedett, viselkedésünket a gondolkodás csak részben befolyásolja, döntéseinkben ugyanolyan fontos szerepet játszanak az érzelmek és a szociális kontextus is.
A Science című folyóirat február 17-i száma egyenesen a hatodik érzék agyi feltalálásáról adott hírt. Joshua Brown, a St. Louisi Washington Egyetem kutatója fMRI-vel megtalálta azt az agyterületet, amelynek működése nem tudatosul, azonban arra készteti az embert, hogy felismerje és elkerülje a magas kockázattal járó helyzeteket. Azok, akik a cunami előtt rossz előérzetükre hallgatva magasabb területekre menekültek, ezt az agyi figyelmeztető rendszert használták. A tudósok úgy vélik, hogy ez az agyterület, az ACC (anterior cingulate cortex) a felelős a racionális gondolkodás és az érzelmi működés összehangolásáért. Skizofrénekben alulműködik, nem figyelmezteti az illetőt saját potenciálisan veszélyes viselkedésére, szenvedély- és kényszerbetegeknél túlműködik, és a saját agya által túlijesztgetett beteg feszültségét csökkentendő újra rágyújt, vagy huszadszor is visszamegy megnézni, bezárta-e az ajtót.
Az egyre terjedő fMRI-használat révén többek között kimutathatóvá vált, hogy a meditálók a bal homloklebenyben felfedezett boldogságközpontot tudják aktivizálni, bebizonyosodott a hipnózis és az akupunktúra fájdalomcsökkentő hatása, valamint az is, hogy a szex és a szerelem más agyi rendszereket használ, vagy hogy a humor nem értelmi kielégülést nyújt, egy jó nevetés inkább a szociális agyi területeinket ingerli, a csoportba tartozás érzését erősíti.
Az fMRI segítségével döntéshozatali folyamataink, gondolkodásunk, érzelmeink nyomon követhetővé váltak. Ez új etikai kérdéseket vet fel: kinek van joga belenézni agyunkba? A CIA máris fejleszti az új hazugságvizsgáló berendezést, hiszen az agy nem tud hazudni, a biztosítótársaságok és a munkaadók a jövőben felhasználhatják az fMRI-t, amellyel előre lehet jelezni szklerózis multiplex vagy Alzheimer-kór kialakulását, esetleg kimutatni azt, hogy az alkalmazott nem tiszteli az elnököt, megveti a főnökét, el fogja hagyni a feleségét, erőszakos viselkedésre hajlamos, vagy faji előítéletei vannak.
Az elkövetkező tíz évben az agyunkhoz való hozzáférést ugyanúgy szabályozni kell, ahogy az örökítőanyaggal kapcsolatban ez az elmúlt tíz évben megtörtént. Ahogy a Center for Cognitive Liberty & Ethics (A Tudatszabadság és Etika Központja) munkatársai írják a The American Journal of Bioethics áprilisi számában: Törvényeket kell alkotni, amelyek biztosítják: az, hogy valaki miről gondolkozik, és az, hogy hogyan, az illető magánügye maradjon, kivéve ha beleegyezik, hogy megosztja azt másokkal. És még az előtt kell megalkotni ezeket a törvényeket, mielőtt a különböző agyformáló módszerek megfosztanának a szabad akaratunktól.
