Részint folyton arra hívják fel a figyelmemet, álljak vigyázzba, mert idehoznak nekünk sztárcsapatokat; részint azt hallom, hogy "futballunknak nagy szüksége van hasonló kvalitású ellenfelekre, mert az azokkal szembeni erőpróbák mutatnak előre".

Előbbit nem is értem, mert - például - 1995-ben abban a hiszemben tudósítottam a Real Madrid és a Ferencváros Bajnokok Ligája-mérkőzését, hogy a zöld-fehérek "alanyi jogon" bejutottak a legrangosabb klubtorna csoportkörébe. Utóbbival pedig csupán az a probléma, hogy tévedés. Tudniillik az effajta gála- vagy barátságos meccsek - Brazília, a Real Madrid vagy Argentína ellen - szakmailag nem különösebben értékelhetőek; egyfelől mert az idehozott csapatok kevésbé veszik komolyan a játékot, másfelől mert az erőpróbák nem "életszerűen" ismétlődnek, mint, maradva a példánál, az FTC BL-derbijei, amelyek alkalmával az Ajax, a Madrid és a Grasshoppers ellen (rövid időn belül hatszor) éles és természetes helyzetek sora alakult ki. (És még UEFA-pénz is járt érte.)

Ezzel együtt valóban vegyük elő az ünneplőnket, mert az argentinok játszanak Budapesten!

Ugyanakkor ne tegyünk úgy, mintha ettől most minden csodás lenne. A sportág - vagy ahogyan tévesen nevezik: iparág - előmenetele elsősorban abban áll, hogy a benne szereplők rendet tesznek-e saját portájukon, s racionális tervekkel, megtisztulva "befektetőképessé" alakítják azt. Másként: ha omladozik az alsó néhány emelet, sok értelme nincs báltermet varázsolni a nyolcadikra, s azt szajkózni: uraim, micsoda pompa!

Ennyit kiindulási alapként.

Egyebekben annyit: értékmérő akkor lehetne a mai mérkőzés (felkészülés az őszi vb-selejtezőkre), ha Matthäus kapitány másfél éves regnálása során láttunk volna csapatépítési, kiválasztási stratégiát; ha nem fordult volna meg több mint hetven "próbababa" a csapatban; ha most hirtelen nem vetődne fel komolyan Vincze középhátvédbeli szerepeltetése; s ha - túl a kvalifikáció felén - a svéd, horvát, bolgár trióval szemben begyűjthető 9 pontból nem csak 1-et abszolvált volna a válogatott. Így erős idegzet kell ahhoz, hogy magunkévá tegyük a "reklámhadjárat" újabb epizódját, jóllehet kétségkívül labdarúgó-mérkőzés előtt állunk. Ez még akkor is igaz, ha a vendégek "nem a legerősebb" kerettel érkeztek.

1. Abbondanizeri - Coloccini, Ayala, Heinze - L. Gonzalez (J. Zanetti), Mascherano, Riquelme, Sorin, Kily Gonzalez - Saviola (Tevez), Crespo.

2. Lux - J. Zanetti, Coloccini, Placente, Heinze - Bernardi, Cambiasso (Aimar), Riquelme, Sorin - Delgado (Galletti), Figueroa (Tevez).

Az imént két júniusi tétmérkőzés argentin összeállítását szemléltettük: az aktuális együttes az elsőn 3-1-re legyőzte a brazilokat vb-selejtezőn; a második az ugyancsak az ősi riválissal vívott, 4-1-re elvesztett Konföderációs Kupa-döntő "emléke". Jose Pekerman szakvezető huszonegy labdarúgót vonultatott fel e találkozókon, s közülük csupán kilencen - Lux, Ayala, Heinze, Bernardi, Sorin, Luis Gonzalez, Figueroa, Delgado és Crespo - szerepelhetnek Budapesten. Olyanok hiányoznak tehát, mint Javier Zanetti, Coloccini, Placente, Riquelme, Aimar, Cambiasso, Kily Gonzalez, Tevez és Saviola, miként nincs itt Samuel és Veron sem... Hogy ez a tény mennyire igazodik az est "világméretű" fölvezetéséhez, s menynyiben láthatjuk az "igazi" argentin válogatottat, azt mindenki döntse el maga.

Ellenben még így is lehet különbség a két csapat között.