Elvont elkötelezettség
Az intézkedés nagy tiltakozást váltott ki roma körökben. Az érintett diákok többsége hátrányos helyzetű családban él, számukra égetően fontos az a félévenkénti néhány tízezer forint is, mire ösztöndíjként számíthatnak.
Nem sokkal később a miniszter még tovább lépett, és bejelentette: magához vonja a hivatal az ösztöndíjpályázat teljes kezelését - a kiírást és a teljes lebonyolítást. Az indokolás alappillére továbbra is az, hogy - a miniszter álláspontja szerint - az elmúlt esztendőkben nem cigány, tehát erre a támogatásra nem jogosult diákok is bekerültek a kedvezményezettek közé.
Előtérbe kerültek a politikai motívumok, az indulatok, s a tények teljesen háttérbe szorultak. Az alábbiakban kizárólag ezeket szeretném egy csokorba fűzni a tisztánlátás kedvéért.
A minisztérium és a közalapítvány vitája nem új keletű. A MACIKA létrehozásáról 1995-ben intézkedett az akkori kormány. Az alapítványi célok megvalósítását huszonegy tagú kuratóriumra bízta. A kurátorokat az Országgyűlés, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) és a kormányzat delegálta, delegálja máig. A tíz év alatt a kuratórium személyi összetétele alig változott, s a változások döntő része is a kormányzati, minisztériumi delegáltak körében történt.
A közalapítvány különösebb gondok nélkül tette a dolgát a 2002-es kormányváltásig. Az új kormány illetékesei először külön-külön, informális úton próbálták lemondásra bírni a kurátorokat, eredménytelenül. Később az akkor frissen hivatalba került esélyegyenlőségi miniszter, Lévai Katalin érthetetlen és jogilag védhetetlen kísérletre szánta el magát: levélben közölte a kuratórium elnökével, hogy az alapító képviselőjeként viszszahívja hivatalából a teljes testületet. Rá kellett döbbennie, hogy a kurátorokat a delegáló szervezetek kihagyásával nemigen lehet jogszerűen visszahívni. Azok pedig - néhány minisztérium kivételével - hivatalban hagyták megbízottaikat. Az ügy elülni látszott, de a hamu alatt tovább izzott a politikai parázs.
Így következett el 2005 tavasza. Az áprilisban aláírt támogatási szerződésben a kormány összesen 985 millió 500 ezer forint kifizetését vállalta, két részletben. Az elsőt - 344,9 millió forintot - május végén némi késedelemmel még átutalta a minisztérium. A második, a vitatott 640,5 millió forint kifizetése július 20-án vált volna esedékessé.
A szerződés a második részlet átutalásának feltételéül szabja, hogy a kuratórium "a Támogató miniszterének egyetértésével kidolgozott új elvek (rászorultsági elv, gyermekek tanulását segítő mentorok alkalmazása, a tanulást ösztönző érdekek beépítése) alapján átalakítja... ösztöndíjrendszerét, és ezt a Támogatóval külön megállapodásban rögzíti". A kuratórium és a minisztérium közös munkabizottsága - amiben az OM is képviseltette magát - április óta dolgozott a módosított pályázati rendszeren, s a tervezetet a július 6-i kuratóriumi ülés tárgyalta volna meg. A kurátorok készen álltak az új ösztöndíjszabályzat elfogadására, az ülés napján azonban megérkezett Göncz Kinga levele, amely a második részlet visszatartásáról értesítette az ülésezőket. "...a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány által működtetett ösztöndíjrendszernél felmerült, a pályázók jogosultságával kapcsolatos problémák miatt, ... az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium a ... Közalapítvány 2005. évi támogatásának második részét (640 millió Ft-ot) 2006 elején fizeti ki..." A kuratórium, ezt olvasván, a tervezetet egyhangú szavazással levette a napirendről, s tárgyalásokat próbált kezdeni a partnerrel.
A minisztérium tehát visszaélésekre hivatkozott, de nem árt tisztázni a tényeket. A közalapítvány munkatársai a tavaly őszi pályázatok feldolgozása során figyeltek fel arra, hogy több mint háromszáz pályázat az OCÖ egyik munkatársa által aláírt ajánlással érkezett be, holott az OCÖ nem jogosult ilyen igazolások kiadására. A kuratórium belső vizsgálatot rendelt el, s annak eredményeként büntető feljelentést tett. Bár a nyomozás még nem zárult le, már most biztosan kijelenthető: jogsértés a közalapítványnál nem történt.
A minisztérium hivatkozik arra is, hogy "arra nem jogosult személyek" is részesültek ösztöndíj-támogatásban. Lefordítva: nem cigány diákok kerültek a támogatottak közé. Ez bizony megtörténhetett, s biztosan meg is történt. Csakhogy: ki számít ma Magyarországon cigánynak? Az alkotmányos válasz az, hogy aki annak vallja magát. Ezen felül egyetlen hatóság vagy szervezet sem jogosult ma Magyarországon a származást és az etnikai hovatartozást vizsgálni. (Nagy baj lenne, ha nem így lenne.) A pályázati kiírás éppen emiatt tartalmazza, hogy a pályázónak egy igazoló ajánlást is csatolnia kell, amit például helyi cigány önkormányzatok vagy roma civil szervezetek jogosultak kiadni. Ha nem cigány diákoknak is adtak ki ilyen igazolásokat, formailag ezeket a kérelmeket is jogszerűekké tették. Kíváncsian várom, milyen módszereket alkalmaz a nem cigány pályázók kiszűrésére a minisztérium, ha majd tényleg a pályáztatás lebonyolítására adja a fejét.
Mit is jelent a minisztériumi intézkedés, szigorúan jogi értelemben? Áprilisban köttetett egy kölcsönösen kötelező erejű támogatási szerződés. Július 6-án a minisztérium egyoldalú nyilatkozattal jelezte, hogy a benne foglalt átutalási kötelezettségét nem fogja időre teljesíteni, majd csak 2006 elején. Még akkor sem, ha a közalapítvány eleget tesz minden kikötött feltételnek. A minisztérium ezzel egyértelműen szerződést szegett! Később még durvábbat hibázott, amikor elvonta a támogatás második részletét, mondván, majd maga bonyolítja le az ösztöndíjpályázatokat. Közben a támogatási szerződést nem mondta fel, a közalapítvány pedig nem követett el sem mulasztást, sem szerződésszegést.
A jogi képlet egyszerűnek látszik: az egyik fél egyoldalúan és jogellenesen felrúgta a megállapodást, ezért a másik fél jogosult bíróság előtt érvényesíteni az igényét. Ám itt egy kormányzati szerv és egy kormányzat által létrehozott közalapítvány vitájáról van szó, s ez furcsa, visszás helyzetet teremt. Meggyőződésem szerint ebben a helyzetben a tárgyalás a járható út, és a visszatérés a támogatási szerződés kölcsönös betartásához. Különösképpen azért, mert ez a történet nem a két vitatkozó félről szól, hanem a magyarországi cigányságságról. Az állami támogatás felfüggesztése, elvonása ugyanis a teljes pályázati rendszert érinti. A közalapítvány ebben az évben - augusztus közepén! - még nem tudott kiírni olyan pályázatot, amit az idei állami támogatásból finanszírozhatott volna! A májusban átutalt első részletet ugyanis a 2004/2005-ös tanév második felének ösztöndíjai vitték el. A 2005 elején megjelent három pályázatra - közéleti képzésre, cigány jogvédő iroda működésének támogatására és kerti vetőmag biztosítására - a 2004-ről áthozott források biztosítottak fedezetet, a közalapítvány működését pedig a visszatérítendő vállalkozói támogatások befolyó törlesztéseiből lehetett biztosítani. Folyamatban van a Kulturális Alapra érkezett pályázatok feldolgozása, s az ott elnyert öszszegekre szintén a vállalkozói pályázat befolyó törlesztései jelenthetnek fedezetet. Hiába vártak azonban eddig a cigányok és szervezeteik a közösségiház-programok támogatására, vállalkozói pályázatra, a mezőgazdasági önellátást segítő megélhetési programra. Nem tudott kiírni a közalapítvány médiapályázatot, és csúszik az új tanév ösztöndíjainak meghirdetése is. Miközben a kormánypártok folyamatosan hangoztatják elkötelezettségüket a cigányság integrációja mellett... A jelenlegi huzavona csak arra jó, hogy pénzügyileg ellehetetlenítse a közalapítványt, megkérdőjelezze a kuratóriumi tagok tisztességét, szavahihetőségét. (Arra gondolni sem szeretnék, hogy netán éppen ez a cél.) Ha netán a központi költségvetés nadrágszíjhúzásának esett áldozatul az idei alapítványi támogatás, akkor azt őszintén meg kellene mondani. Nem elsősorban a közalapítványi kuratóriumnak, sokkal inkább a hazai roma társadalomnak.
A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány kuratóriumának tagja
