Apad a Duna
Három hete, amikor az első hírek érkeztek arról, hogy ismeretlenek három vascipőt elloptak a Duna Roosevelt tér és Kossuth tér közötti rakpartjáról, szomorúan megvontuk a vállunk.
Megvontuk, mert általános ingerküszöbünk oly magas, hogy az errefelé már mindennapos szoborrongálások, temetői brutalitások többet ki sem hoznak belőlünk: szoborrongálás. Mindennapos ügy. Fémkereskedelem? Annál inkább.
Hétfőn egy járókelő a Duna most sekély vizében megtalált kettőt a cipőkből: Pauer Gyula zsidóemlékművének eltűnt darabjait. És akkor most már ordítsunk egy nagyot. Ha már. A cipőket tehát nem lopták el. Nem adták el fémkereskedőknek - hatvan évvel később hajdani viselőik után dobták őket.
Most apad a Duna. Gondolkodjunk el mindezen. Vagy csak káromkodjunk egy keserveset. Ordítani úgyse fogunk.
