"Ismét felvételt hirdet az Európai Unió Ifjúsági Zenekara: olyan 14-23 év közötti fiatalok jelentkezését várják december 15-ig, akik szívesen játszanának a nemzetközi együttesben."

(Népszabadság)

Na jó, ezt még elmondom, és akkor elmegyünk kajálni.

Az évnek ebben az időszakában hagyományosan bután nézek, mint skinhead az R-Go-koncerten. Nem nagyon tudom, mi van, mi történt, ennek megfelelően nehéz hasznos információkat megosztanom az olvasókkal, ami - és itten nagyvonalúan tekintsünk el a magyar sajtó ezzel ellenkező gyakorlatától - az újságírás hagyományos feladata volna mégiscsak.

Mert az évnek ebben az időszakában a nagyszabású óbudai könnyűzenei rendezvényen szoktam körözni valamilyen alkoholtartalmú itallal a kezemben, és ezt a szokásomat máig tartom, annak ellenére, hogy már két éve jóval kisebb lelkesedéssel teszem ezt, mint ahogy tettem tizenegy alkalommal, 1993-tól 2003-ig, egyszerűen kiöregedőben vagyok, na, mindent meg lehet unni. Az idén például szinte csak kifogástalan, egészen nagyszerű koncerteket láttam a Hellacopterstől a Fishbone-on át a Turbonegróig (a hazai pályáról, Korogról, Böilerről, Tizedesről meg a többiről nem is beszélve), mindenütt elégedetten bólintottam, aztán egykedvűen baktattam tovább, és a legmaradandóbb élménynek pedig az tűnik, hogy két, kissé bizonytalan mozgású punklány lejmolt a fröccsömből, amikor szóltak nekem, hogy ezek ketten az egyik barátom lányának osztálytársnői, és aztán az egyiknek a szájpírszingje beleakadt a műanyag pohár szélébe.

Vérbő sztori, mi? De milyen információt is akarok én ezzel átadni önöknek? Ahogy a költő mondta egy szintén 35 éves barátom születésnapi meghívóesemesén: "Elhull a virág, eliramlik az élet."

Ez is van annyira tanulságos, mint Kulcsár Attila bróker foglalkozású lakos ebéd előtti Hacsek és Sajója az ügyészekkel. Ez nekem nem elég jó. Sas Józsival és Nádas Gyurival sokkal jobb lett volna

(Egyszerűen nem értem azt sem, hogyan deklasszálódhattak addig közállapotaink, hogy egy áfacsalásért jogerősen elítélt juhász nyerje meg a MÁV motorvonattenderét! Kinek áll ez érdekében?! Ezek után már az sem lepne meg, hogy ha kulturális értelemben is leégnénk a tűzijátékkal.)