- Az ember nem elsősorban Geszti Pétertől várná, hogy hazafias dalt írjon...

- Talán ideje volt ezen a berögződésen is változtatni. De lehet, hogy csak a kor teszi ezt velem. Mármint a magam kora, és az engem körbefogó kor. Mindenesetre jött egy pillanat az életemben, amikor felerősödött bennem az idetartozás érzése. Tavaly New Yorkban forgattam életem egyik legdrámaibb szakaszában, és negyvenedik születésnapomon a barátaim elvittek egy előadásra. Ott hallottam a dal eredetijét, és a melódiától azonnal kinyílt bennem egy érzés. Megvettem CD-n, és amikor itthon újra meg újra meghallgattam, megindult bennem a készenléti szövegíró. Nem lemezre szántam, egyszerűen kikívánkozott belőlem ez a szöveg. Ilyen dalt nem lehet szándékkal írni.

- Miről szól a Magyarország?

- Egy értelmes és érzelmes ország iránti szeretetről, ha úgy tetszik, a hazafiságról. Patetikus, kétségtelen, de megnyugtató, hogy egy évvel a szöveg megírása után az új köztársasági elnök, Sólyom László is arról beszélt beiktatásakor, hogy vissza kell szerezni a hazaszeretet becsületét. Szerintem új Magyarország-képre van szükségünk ahhoz, hogy Európát jobban érdekeljük, de ahhoz is, hogy magunkkal tisztában legyünk. Fontos lenne, hogy önképünket ne politikai-ideológiai maszlagokból, hanem érzelmi és kulturális értékeinkből próbáljuk megalkotni. A politikában csalódott tömegek apátiája érthető, de elkeserítő, így a hazafisághoz való viszonyunk sem rendezett; vagy hősi tettként túlharsogják, vagy zavartan motyogják, van, aki vagdalkozik, van, aki védekezik vele. Ebben a furcsán eltompult, mégis ideges és indulatos hangulatban sokat adhat az embereknek ez a dal.

- Mit?

- Hitet. Reményt, hogy az összetartozás minden acsarkodásunk ellenére lehetséges. A szöveg nagyon egyszerű: vágyról és beteljesülésről szól, arról, hogy ne csak álmunkban létezzen az a Magyarország, amit szeretnénk. Engem köztudottan liberálisnak mondanak, akik csak politikai kategóriákban bírnak gondolkodni, de ez számomra nem ideológiát jelent, hanem egy hétköznapiságában működő életformát, amely képes mások értékeit is elfogadni, és pikánsnak tűnhet az összefüggés, de mindez az én felfogásomban nem megy ellene a tízparancsolatnak sem. Miként a nemzeti öntudat sem egyenlő a nacionalizmussal. Egy ideig testközelből tapasztaltam a politika működését, és tudom, hogy a mostani kommunikációs közfelfogás szerint a konfliktusos politizálás hoz szavazatokat. Ebben mégsem tudok hosszú távon hinni, elbizonytalanít mint civil embert. Ezt a dalt civilként írtam.

- Ezt elhiszik majd önnek, hiszen az SZDSZ kampányában is dolgozott már?

- Nem érdekel, elhiszik-e. Ha a dal jó, akkor hiába méricskélnek. Egyébként fogjuk fel szimbolikusan, hogy sztereóban került rögzítésre. Ahhoz, hogy élvezni lehessen, a bal és a jobb oldali hangfalnak is szólnia kell. Együtt. Így teljes.

- Milyenek a reakciók?

- A fiatalabbak a dallamra és Oláh Ibolya személyére koncentrálnak, az idősebbek a szövegre figyelnek fel nagyon. Volt, aki megrendült, miközben hallgatta, volt, aki elsírta magát, többen megköszönték. Egy idős hölgy azt mondta, hogy '56-ban érzett ilyet utoljára, mikor az utcán tüntetett.

- A lezáró sor a Himnuszt idézi? Így hangzik: "Milliók áldása szálljon rád"...

- Mindenbe bele lehet kötni, de ilyen alapon megszületni sem érdemes. A szöveggel hónapokon át foglalkoztam. Igyekeztem kikerülni a "túlmagyar" szófordulatokat. Az áldás szó valóban szerepel a Himnuszban, vagy a Kossuth Lajos azt üzente kezdetű nótában is, de ugyanígy megjelenik mondjuk az LGT dalaiban is. Nem új szavakat kerestem, hanem arra figyeltem, hogyan tudom legegyszerűbben leírni, ami meg akar most szólalni. Amikor kész lettem, és visszaolvastam a Magyarország szövegét, utólag nekem is felismerhetőnek tűnt egy-két irodalmi előzmény, de ettől még nem gondolom, hogy a dal maga ne lenne eredeti. A hazával kapcsolatos szavaink állandóak, örökérvényűek. Nem újíthatóak meg, csak kopottnak tűnnek, ha nem a megfelelő helyi értékükön kezelik őket. Erre tettem kísérletet. Összehozni a modernitást és a tradíciót. Ami pedig a legfontosabb: ez nem vers, hanem dalszöveg, amivel tömegeknek kell tudni azonosulni. A dallal együtt él csak, egyszerűségében érvényes.

- Miért Oláh Ibolyát kérte fel előadónak?

- Mert az ő hangja és énekesi karaktere a legalkalmasabb, az ő ereje áll legközelebb az eredeti dal előadójáéhoz. Nem azért választottam, mert megasztár, még csak azért sem, mert roma, ezektől a körülményektől csak még kerekebb és teljesebb lett a mi történetünk. Megjegyzem: ettől a lánytól lehet tanulni. Végtelenül egyszerűen fogalmaz, és mindig a lényegre tapint. Vadnak tűnik, pedig csak őszinte, és csak azt csinálja, amihez kedve van.

- Ha nagyon leegyszerűsítem: egy kereskedelmi televízió által felfedezett, roma származású énekesnő előad egy "ballib" értelmiségi által szerzett hazafias dalt. Ez nem politikai fricska?

- Ha csak az lenne, nem fektettem volna bele ennyi energiát. Fricskázzák egymást a politikusok, én attól már elfáradtam. Nem is kampánydal. Mivel én rendelkezem jogaival, nem is adom senkinek. Nem lehet kisajátítani, mert értelmét veszti. Pont az a lényege - bármilyen közhelyesnek tűnik kimondva -, hogy egy érzésben összehozzon mindenkit. Hogy amikor meghallják, a magyarok ne fejet rázzanak, hanem kezet.

"Felerõsödött bennem az idetartozás érzése"