Ellenzéki riadó: válság a gazdaságban mindenfelé. A mérvadó nyugati gazdasági lapok viszont már vagy fél éve magyar sikertörténetről írnak. (V.ö. The Economist, 2005. július 21) statisztikákkal, OECD táblázatokkal, régi és új EU tagok összevetésével. (Magyarország nyer…) Még az is benne van, hogy a kereskedelmi deficit három év alatt 2,5%-kal csökkent – bár magas, de mégis ilyen szuper adatot rég olvastak. Ők. Meg aztán nyugati rokon jön, hogy hol itt a válság? „Jó sajtótok van” – vagyis: siker van, ők szégyellik magukat a magyar GDP növekedési eredmények mellett… (Az igazsághoz tartozik, hogy vannak kritikai megjegyzéseik is – de az alaphang: „Magyarország lassan fel tudja venni a versenyt gazdagabb európai társországaival…”

Na most hol nem látod ezeket az adatokat? A magyar újságokban, tévében, reklámban, politikai PR-ban. Hát miért nem kapja a dolgozó a hiteles híreket? Miért nem lehet ezekkel a számokkal verni a tam-tamot. Kormányzati, meg koalíciós bénáskodás. Ha én PM lennék, ezt nyomatnám, ahogy a csövön kifér: nem én hirdetném a győzelmi jelentéseket, hanem engedném a hiteles forrásokat piacra (közvéleménybe) villanni. Elmondhatnák, én meg – mint PM – cáfolnám, hogy nem is annyira, de azért mégis….

Azért a szerénységnek is van határa… Vagy nem olvassák a mértékadó lapokat? Nem értem. Ne a kormány/koalíció cáfoljon: végezze a dolgát, az iszapbirkózás úgy is arról szól, hogy nehogy a kormány tudjon egy percig is dolgozni, csak válaszolgasson. Ne válaszolgasson, Válaszol a világ, mert pl. az EU tudja. Na jó, néha nyammog egy kicsit. De, ezzel együtt és akár hogy is: Hungary – success story. Mért ne tudhatnánk, te is, én is?

alma blogja