Lapunk zártáig nem dőlt el, hogy az iraki alkotmányozó tanácsnak sikerült-e a hétfő éjfélkor lejárt határidőre a parlament elé terjesztenie az ország új alaptörvényének tervezetét. A 71 tagú testület az utolsó órákban a síita, szunnita és kurd frakciók vezetőivel tanácskozott. Az eredetileg reggelre kitűzött parlamenti ülést előbb délutánra, majd estére halasztották. Ha végképp lekésik a határidőt, akkor vagy feloszlik a 275 tagú nemzetgyűlés, és új választásokat tartanak, vagy meghoszszabbítják az alkotmányozó tanács mandátumát. A Reuters késő este jelentette - a testület szunnita és síita tagjaira hivatkozva -, hogy a tanács megbízatását további tíz nappal meghosszabbítják.

Zalmay Khalilzad amerikai nagykövet végig részt vett az egyeztetésekben. Washington a menetrend betartásán kívül végül már szinte semmihez sem ragaszkodott, ám a három nagy népcsoport képviselői - az ország hagyományaihoz híven - művészi fokra fejlesztett alkutaktikát alkalmaztak és végsőkig elhúzták a döntést. Az amerikai diplomata még tegnap délután is bízott a sikerben, elvégre, mint nyilatkozta, a felek már 98 százalékban megállapodtak a szövegben.

Csakhogy a nyitott kérdések éppen a legfontosabbak. A kurdok ragaszkodnak autonómiájukhoz - és a kirkuki olajmező odacsatolásához. A síiták válaszul maguk is felvetették a déli és középső országrész autonómiáját - így nekik is jutna egy nagy olajmező, a bászrai. Az olaj nélkül maradó szunniták ellenzik ezeket a törekvéseket, de nincs elég szavazatuk azok megtorpedózásához. Az sem világos, hogy a világias gondolkodású kurdok és a mérsékelt síiták elfogadják-e az iszlám jog elsődlegességét, amit a vallásos pártok erőltetnek.