Iskola a Dunán
- Egy iskolának illik olyan szakmát adnia a nála végzettek kezébe, amivel hosszú távon is érvényesülni tudnak az életben. Büszkék vagyunk rá, hogy nem nevelünk munkanélkülieket: az igény óriási, a külföldi nagy hajóscégek szinte rögtön felszippantják a végzősöket - mondja Somogyi István, a Magyar Hajózási Szakközépiskola igazgatója. - A hajósképzés mára alaposan átalakult - teszi hozzá. - Míg korábban évente száz-százhúsz hajógépészt bocsátottunk ki, a mai hajókon ennek csak a töredékére van szükség. Ahogy a vicc is tartja, egy korszerű hajón elég kétfős személyzet: a kapitány és egy kutya. A kutya arra kell, hogy vigyázzon, nehogy a kapitány hozzányúljon a gépekhez. Viccet félretéve, már jó tíz éve felismertük: egy hajósnak alapos szállítmányozási, menedzsmentismeretekre, nyelvtudásra is szüksége van ahhoz, hogy a nemzetközi piacon érvényesülni tudjon.
- A négyéves, érettségivel végződő képzésben majd ötszázan járnak hozzánk, és évente közel százhúszan leteszik az érettségit. Aki szakmai vonalon szeretne továbbtanulni, választhat a harmincöt fővel indított hajózási technikusi - azaz a klasszikus értelemben vett hajós szak - és a hasonló keretszámokkal indított, szállítmányozási ügyintézői és a kikötői technikusi képzés között. Utóbbi kettő nem csak a vízhez kötődik, ezekkel a szakmákkal a közúti, a vasúti és a légi árufuvarozásban is kiválóan el lehet helyezkedni.
A szakközépiskoláknak általában véve nincs könnyű dolguk - nekünk, az ország egyetlen hajózási szakképzőjeként azt kell előre látnunk, hogy a szeptemberben nálunk kezdő diákok milyen piacra lépnek ki hét év múlva. Reményeink szerint a következő években kikerülő generáció tagjainak már módjuk lesz saját hajókat, flottát venni, amihez hitel, de legfőképpen szaktudás és bátorság kell.
Az iskola saját hajóján, a Hunnián - amelyet többnyire céges rendezvényekre, alkalmi hajózásokra vesznek bérbe - diákjaink teljesítenek szolgálatot. Nyaranta a balatoni flottánál vagy nagyobb személyhajókon szereznek gyakorlatot. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne számolnánk a teherhajózás iránti érdeklődéssel. Több nálunk végzett diák járja a hazai és a nyugati folyóvizeket.
A legtöbb fiatalt persze ma is tengerhajózás vonzza, bár előtte nem árt legalább egy-két évet belvízen szolgálni. Annak, aki nem akar tengerjáróra menni, nyitva áll a lehetőség, hogy az európai víziút-rendszereken, például a Duna-Majna-Rajna-csatornán hajózzon, vagy jachtvezető legyen, amire nagy a kereslet. Egy képzett hajóvezető itthon és külföldön egyaránt nagyjából napi bruttó 100 eurót keres meg, de egy kezdő matróz napi bére sem megy a 35 euró alá. Bizton állítom: a magyar hajósok szakmai jó híre külföldön erősebb, mint itthon. A köztudatban valahogy mégsem él a hajósszakma léte, hovatovább gyakran azt is megkérdezik tőlem, egyáltalán létezik-e még olyan, hogy magyar hajózás. Hála istennek létezik, és amíg mi dolgozunk, utánpótlás is lesz - fejezi be az igazgató.
A Magyar Hajózási Szakközépiskola - korábban Lékai János Hajózási Szakközépiskola - harminchét éve működik megszakítás nélkül. Téves volt lapunk korábbi közlése (Vándorélet a Dunán, 2005. augusztus 9.), miszerint az iskolát megszüntették. Csak a név változott meg, az iskola falai között immár a hajósok harmadik generációja veszi át a stafétabotot.
