Megeshet mindez: e jól belátható beláthatatlanságtól való félelemnek lehet ugyanis alapja. Alapja lehet például a szaktekintély, Györgyi Kálmán egykori legfőbb ügyész sorsa, aki a Fidesz-kormány idején egy Áder Jánossal folytatott négyszemközti beszélgetés után látta okát annak, hogy indoklás nélkül és sürgősen lemondjon tisztségéről. Alapja lehet, hogy az ügyészség szinte élvezettel vágta vissza valamennyi, az Orbán-kormány vélt gazdasági visszásságairól szóló följelentést. Jogszerűen természetesen, és valamennyit precízen, a törvény betűit szó szerint értelmezve. No de akkor mit kezdenek azzal a szocialisták, hogy a Medgyessy Péter lejáratását célzó Grasham-ügyet is a választási kampányban dobták vissza az ügyészek? (Mindegy: az igazat mondd, ne csak a valódit.) Alapja lehet, ahogy az ügyészség (szintén különösebb indoklás nélkül) magához vonta a Kulcsár-ügy nyomozásának felügyeletét. (Igaz, persze: megtehette.) Alapja lehet, ahogy az ügyészek és a rendőrök néha (gyakran valódi alkalom sem kell hozzá) egymásnak esnek, persze mindig a Kulcsár-ügy kapcsán. Alapja lehet egy mosoly. Egy magabiztos mosoly, ami Polt Péter legfőbb ügyész egyik sajátossága, amikor éppen szó nélkül veszi tudomásul, hogy az Országgyűlés újfent leszavazta. És akkor ugyanez mandinerről: alapja lehet, hogy az Országgyűlés koalíciós többsége, ha kell, ha nem, ha igaza van, ha nincs, leszavazza a legfőbb ügyészt, alapja lehet, ahogy Polt Pétert meglehetősen mulatságosan vadásztrófeákkal akarják levadászni, és igen, alapja lehet az is, hogy a Legfőbb Ügyészség fölött senki és semmi nem gyakorol kontrollt. Talán erre is utalhatott annak idején, hatalomból, Gyurcsány Ferenc. De: ebben az esetben alapja lehet az is, ha épp a hatalom jelzi a veszélyt, mert csak ő nem tehetné, hiszen az árnyékállam iránti kontroll igényére így az állam árnyéka vetül.

Persze nézhetjük az ügy belátható oldalát is: nagyon is belátható (beláthatóságában gyarló) lenne, ha a kihallgatást végző ügyészek aznap éppen rossz passzban lettek volna. Nagyon is belátható lenne, ha épp azon a kihallgatási napon nem értettek volna meg valami nagyon-nagyon bonyolult számszaki problémát. Mondjuk: nem volt idejük fölkészülni. Mondjuk. De akkor miért nem halasztották el a kihallgatást? Talán tartottak attól, hogy kifuthatnak a rendelkezésükre álló időből? Talán: csak nem értenek hozzá. Talán egyszerűen csak szakmai hibák sorozatát követték el. Talán. De ha szakmailag annyira gyenge volt ez a munka, ahogy arra azóta több, valóban hozzáértő személy - például egy volt rendőrtábornok és az ELTE büntetőeljárás-jogi tanszékének vezetője - rámutatott, akkor az hogyan lehetséges, hogy nem sokkal később az egyik kihallgató ügyészt a Fővárosi Főügyészség élére nevezték ki?

Talán jobb bele sem gondolni mindebbe, mert a belátható kérdésekkel ugyanúgy a beláthatatlan irányába haladunk. Talán kényelmesebb elfogadni azt, amit (ah, egy újabb véletlen egybeesés) épp az említett egykori kihallgató által vezetett Fővárosi Főügyészség állít: a kihallgatás "törvényes, szakszerű és eredményes volt".

Ez így már jóval beláthatóbb lenne, nem is érdemes tovább gondolni. Ahogy Kulcsár mondta kihallgatóinak: mehetünk kajálni.